A súlyosan veszélyeztetett északi simabálnák védelmét szolgáló zónákban a vízi járművek többsége nem tartja be a sebességkorlátozást, ami komoly fenyegetést jelent a tengeri emlősökre – figyelmeztet egy friss jelentés.

Az Oceana nevű környezetvédelmi szervezet a 2017-2020 közötti időszakra vonatkozóan vizsgálta, hogy mekkora sebességgel haladtak a hajók és a csónakok azokban a zónákban, amelyekben az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) sebességkorlátozást ír elő, vagy javasol az Atlanti-óceán amerikai partvonala mentén. Az elemzést a Global Fishing Watch nevű nemzetközi szervezet által begyűjtött sebességi és tartózkodási adatokra alapozták.

tanulmány szerint a kötelező sebességkorlátozást előíró övezetekben a járművek csaknem 90 százalékban, az önkéntes zónákban 85 százalékban nem tartották be a sebességhatárt.

„A vízi járművek száguldoznak, az északi simabálnák pusztulnak, és nincs megfelelő felelősségre vonás” – mondta Whitney Webber, az Oceana kampányigazgatója. Az északi simabálnák sérüléseiért és haláláért felelős két vezető ok egyike az ütközés a vízi járművekkel. Kutatások azt mutatják, hogy ha a járművek sebessége 10 csomóra (18,5 km/h-ra) csökken, az 80-90 százalékkal csökkenti a bálnapusztulás kockázatát ütközésekor.https://www.youtube.com/embed/HqJhD6eZcsk

A NOAA két típusú zónát hozott létre az északi simabálnák védelmére: állandó zónákat olyan területeken, ahol várhatóan vannak bálnák (SMA) és olyan ideiglenes, önkéntes zónákat, ahol bálnát észleltek (DMA). Az első típus 10 csomóban korlátozza a sebességet, a második ugyanezt javasolja.

A sebességkorlátot túllépő vízi járművek kétharmada külföldi zászlóval rendelkezett és elsősorban a teherhajók hágták át a korlátozást. Noha a tanulmány csak a 19,8 méteres vagy annál nagyobb hajókra fókuszált, a kisebb vízi járművek is halálos sérüléseket okozhatnak a bálnáknak.

Az északi simabálnák száma egykor a 21 ezret is elérte, ám a 20. század elején a kihalás szélére kerültek a túlhalászat miatt, és az 1920-as évekre mindössze nagyjából 100 példányuk maradt. Vadászatukat betiltották 1935-ben, aminek hatására a számuk idővel több mint 480-ra nőtt, ám a folyamat mostanra visszafordult és egyedszámuk ma nagyjából 360-ra tehető.

Az északi simabálnák másik vezető haláloka, hogy belegabalyodnak az egykor rákok és halak kifogására használt halászfelszerelésekbe.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük