Apróhirdetés útján talált gazdára az eredeti Munkácsy-kép

Sharing is caring!

„Valaki gázkályhát keres megvételre, fiatal mérnök különbejáratú szobát, valaki pedig Munkácsy-képet akar eladni. Az Ecce Homot!” Ezt a világhírű remekművet?! Nos, ez már igazán nem hétköznapi, sőt határozottan rendkívüli és felette izgalmas dolog. Annál is inkább, mert az Ecce Homo tudomásom szerint a debreceni Déry-múzeum főékessége, magam is megnéztem, mondhatnám meglátogattam többször” – írja az Ország-Világ című lap egyik, 1958-ban megjelent számában Szokoly Endre. Az olvasóban jogosan merülhet fel a kérdés, hogy kerülhetett egy újsághirdetésbe a múzeum féltve őrzött kincse, pláne, ha még azt is eláruljuk, hogy a hirdetett műalkotás végül a kor ünnepelt színészfejedelme, Latabár Kálmán tulajdonába került.

Az Ország-Világ egyik 1958-as napszámában jelent meg a Munkácsy-képet kínáló apróhirdetés (Fotó: Kieselbach Galéria)

A történetre Vince Mátyás, a HVG alapító-főszerkesztője hívta fel a figyelmemet, akivel épp múlt héten készítettem interjút a XX. századi apróhirdetéseket feldolgozó, Minden megoldás érdekel című könyvével kapcsolatban – itt balra olvasható. A szóban forgó Munkácsy ugyanis most a Kieselbach Galériában várja az érdeklődőket, ahol egy különleges kiállítás nyílt meg december 15-én. A járványhelyzet miatt ugyanis a Kieselbach most nem tarthatta meg szokásos aukcióját, ezért az exkluzív kiállítás segítségével szeretnék bemutatni a megvásárolható képeket. A klasszikusoktól az elmúlt néhány évtized képzőművészetéig tartó válogatást Pados Gábor, az acb Galéria tulajdonosa állította össze. Azért, ha valaki elgondolkodott, hogy esetleg jól mutatna az Ecce homo a nappaliban, érdemes a vastagabbik pénztárcával készülni, hogy ki tudjuk fizetni a 290 milliós árat, amellyel jelenleg ez a mű számít a legdrágábban kínált magyar alkotásnak. De hogyan került a körúti galériába a festmény és miért nem hiányzik a debreceni múzeumnak?

Kalapács alatt Munkácsy, Bak és Gulácsy

Az említett Munkácsy-kép nem a teljes méretű Ecce homo, amely valóban a debreceni Déri Múzeumban található, 1995 óta a festő teljes Krisztus-trilógiájának részeként tekinthető meg. A Kieselbach Galériában kiállított változat egy ennél kisebb eredeti színes vázlat.

„Nem, ez nem a debreceni Ecce Homo, kisebb is annál, a színei is sötétebbek, kompozíciója más, alakjai sem kidolgozottak, különösen az arcok nem. Jézus fehér köntösén keresztül barnás ecsetvonás, áthúzta a mester. Nem tetszett neki. Másképp is festette meg aztán. Mégis Munkács Ecce Homoja, kétségtelen” – írta Szokoly Endre.

Fotó: Neményi Márton

Valóban eredeti Munkácsyról van szó, amelynek a története szinte filmbe illik: az utolsó éveire szanatóriumba került festő ingóságait, így a vázlatfestményt is elárverezték 1898-ban, Munkácsy párizsi palotájában. Egy Sonnenfeld Zsigmond nevű bölcsészdoktor vásárolta meg a képet, aki a milliárdos iparmágnás Hirsch Móric jótékonysági alapítványait vezette a francia fővárosban. Később hazatelepült, a festmény így Thököly úti villájának falára került, és ott is maradt egészen 1918-ig, amikor Sonnenfeld eladta egy Schuler Gusztáv nevű írószergyárosnak.

Schulertől aztán az előző évszázad húszas éveinek végén Tauszig Róberthez, a Philips magyarországi kirendeltségének cégvezetőjéhez került, ott is vészelte át a második világháborút. Tauszig végül 1958-ban határozott úgy, hogy a festményt eladja, erre pedig a már említett apróhirdetést választotta eszközként. A történelem őt igazolta, a festményért ugyanis nem más jelentkezett, mint Latabár Kálmán, aki a korszak legjobban fizetett színészének számított. Erre szükség is volt, ugyanis ekkortájt egy átlagos fizetés kevesebb mint 1500 forint volt, a BÁV aukcióin pedig még a legdrágább képek is csak ritkán lépték át a húszezer forintos határt. Ehhez képest az Ecce homóért Tauszig 55 ezer forintot kért, amit Latabár – aki pár évtized alatt komoly Munkácsy-kollekciót halmozott fel otthonában – ki tudott fizetni. Színészi keresete ugyan „csak” 8000 forintra rúgott, de a haknikkal együtt havonta akár 50 000 forintot is haza tudott vinni, az akkori árak mellett így már érthető, hogyan tudott ekkora összeget áldozni a festményre. Ahogy feljebb már jeleztük, a Kieselbach Galéria most 290 millió forintos áron kínálja megvételre a festményt, azaz, 1958 óta az ára 5272-szeresére duzzadt.

Fotó: Neményi Márton

Munkácsy mellett más nagy nevek művei is szerepelnek a kiállításon. Ilyen például Gulácsy Lajos egyik legtöbbször kiállított műve, a Nő rózsával, 1904, amely ráadásul az egyik legszebb és legjobb állapotú képe a mesternek. Látható emellett Aba-Novák Vilmos Cefalu című főműve, amely 90 évig egy család tulajdonában volt, így most először nyílik lehetőség a megvásárlására. Szintén 90 év után került elő Bihari Sándor első jelentős festménye, A cilinderpróba is.

Kortárs szupersztárok a kalapács alatt

A kortárs képzőművészet különösen erős gyűjtéssel jelenik meg a Kieselbach Galériában: a Pados Gábor által összeválogatott alkotások között szerepel például Bak Imre Zöld című képe 1969-ből, amelyet Bak eredetileg a Pozsonyi Biennáléra festett. A kép Narancs című párját egyébként épp idén októberben árverezték el egy lengyel aukciósházban, több mint 46 millió forintért. Ezzel Bak Imre — akinek művei többek között a londoni Tate Modernben is láthatóak – lett az a még élő magyar kortárs művész, akinek egyetlen alkotásáért a legmagasabb összeget fizették.

Szintén említésre méltó a magyar kortárs művészeti élet egyik szupersztárja, a Jugoszláviában született Ladik Katalin, aki rendkívül sokoldalú művész, eredetileg színész, ám a költészet és a képzőművészet határait is gyakran feszegette. Az ő műveiből is vásárolt a londoni Tate, de a New York-i MoMA is. A Kieselbach kiállításán látható Poemim című képsorozat egy példánya többek között az utóbbi múzeumban is megtalálható. Ezen felül is érdemes azonban megismerkedni Ladik Katalin művészetével, fantasztikusan kreatív alkotóról van ugyanis szó.

Bak, Ladik (Fotó: Neményi Márton)

„Fiatal koromban nagyon érdekelt, hogy az úgymond szép, vagy legalábbis az elfogadott, tetszetős arcomat eltorzítom” – mondta el Ladik Katalin a kiállítás megnyitóján. – Ez egy gyerekkori emlékkép: minden gyerek kipróbálta, hogy üvegajtóra tapasztja az arcát és élvezi a torzulást. Alkotó révén én azt a bizonyos torzulást állandóan éreztem magamban, akármilyen műfajban fejeztem ki magamat: nemcsak azt a bizonyos szép üzenetet akartam közvetíteni, hanem azt a küzdelmet is, ahogyan eljutok addig a szépig. Legyen az vers, vagy hangköltészet.”

Fotó: Neményi Márton

Ladik képsorozata mellett pedig annak a Dénes Ágnesnek egy alkotása lóg, akit a művészeti világ leginkább a New York-i World Trade Center ikertornyainak a tövében kialakított búzamezős installációjáról ismer.

Szintén említésre méltó Tót Endre 1969-es Régi Szép idők című képe, amelyet a magyar pop art egyik csúcsművének tartanak. Kiemelnénk még a fiatal kortárs alkotó, Batykó Róbert Hocus Potus című alkotását, amely a hivatalából január 20-án távozó Donald Trump amerikai elnöknek állít kreatív művészeti emléket.

Fotó: Neményi Márton

Akkor is érdemes ellátogatni a Kieselbach Galériába, ha történetesen nem tervezünk több százmillió forintot ott hagyni a pénztárnál, ugyanis rendkívül különleges és ritkán látható képekből állt össze egy kiváló gyűjtemény, amely a klasszikusoktól a modern kortárs darabokig jó történeti áttekintést nyújt a hazai képzőművészetről. A kiállítás minden nap 10–18 óra között látogatható, a járványügyi helyzet miatt természetesen csak maszkban – a bejáratnál kézfertőtlenítő állomást helyeztek üzembe a galéria munkatársai – és csak kis létszámú csoportokban.

Ha pedig esetleg valaki elvinné a 290 milliós Munkácsyt, dobjon róla egy e-mailt a szerkesztőségünkbe, hogy frissíthessük a cikket.

via

Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük