Aprósütemény – imádjuk, ünnepekkor is. Mert nagy adagban előállítható, viszonylag jól eláll, egyszerűen ehető, lefoglalja a vendégeket a főfogások előtt-után. Ja, és finom. Már ha jól csinálják. Mert persze ismerjük az unalmas, agyon-morzsálódó, száraz, porcukros linzert, amiben alig van töltelék. Na, az ilyen nem nagyon fogy. Ha valaki, akkor Borbás Marcsi tudja, mivel érdemes készülni az ünnepekre ebben az egyszerűnek tűnő, de mégsem olyan könnyű műfajban. Mert az aprósütemény attól, hogy apró, még egyáltalán nem mellékszereplő. Lássuk, Marcsi fogásait, amiket egy-egy videójából lestünk el, de általánosan is igazak lehetnek. Forrás: Youtube/Borbás Marcsi Szakácskönyve Forrás: Youtube/Borbás Marcsi Szakácskönyve A jó aprósütemény fő jellemzője, hogy sokáig finom, puha marad, így előre elkészíthető. Ha süteményt alkotunk, nem „lazázhatunk” a mennyiségeknél. Nem mondhatjuk, mint más recepteknél, hogy „annyi liszt, amennyit felvesz” vagy „maroknyi”. A jó recept pontosan meghatározza, hogy hány dekányi szárazanyag szükséges. Ha linzertésztát készítünk, ne morzsoljuk sokáig a vajat, ettől ugyanis felmelegszik, ami nem tesz jót az állagának. Ha egy vajas tésztát sokáig gyúrunk, túlságosan bekeményedik, és nyújtásnál kireped az oldala, sütéskor pedig morzsálódik a kicsapódó zsiradék miatt. Sokféle édességhez illik a citrom reszelt héja. Ilyenkor ügyeljünk rá, hogy kezeletlen héjú gyümölcsöt használjunk! Ha lekváros a töltelékünk, a citrom levét is felhasználhatjuk benne. Ha a nyers tésztát fóliába csomagolva a hűtőszekrényben pihentetjük, könnyebben kezelhetővé válik, jobban formázható. Ha fényes, selymes tojáshabot szeretnénk, mindig a cukorral együtt verjük fel a fehérjét, így kisebb levegőbuborékok keletkeznek, és tartósabb, masszívabb lesz a habunk. Fél citrom levével tovább fixálhatjuk – a sok cukor mellett jót is tesz egy kis savasság. Ha a tésztánk eleve sok zsiradékot tartalmaz, akkor a sütőformánkat nem kell vastagon kivajazni.

Sharing is caring!

A porcukros házi csodának a közelében sem járnak azok a csomagolt, bolti verziói, amiket néha nosztalgiából leemeltem a polcról. Véleményem szerint nem is igazán éri meg beérni velük (persze biztos akad belőlük jóféle is), hiszen egy jó puszedlit nehéz elrontani. Ráadásul nem túl drágák a hozzávalók, az elkészítési ideje sem túl hosszú, ellenben sokáig eláll, és csak a fantáziánk szabhat határt annak, mivel készítjük el.

Bevonhatjuk cukormázzal, csokoládéval,  marcipánnal, díszíthetjük diófélével, cukorkával, tölthetjük otthon főzött szilvalekvárral, dióval,  csokoládékrémmel, és magát a tésztát is fűszerezhetjük szerecsendióval, szegfűszeggel, gyömbérrel, ánizzsal, de mindenféle aszalt vagy kandírozott gyümölcsöt is belekeverhetünk.

Pontos eredetét porcukros homály fedi, de nagy valószínűséggel Magyarországra Bécsből érkezett az édesség, és Busserl/ Pusserl (ami csókot jelent), magyarosított – a puszerli, puszelli, puszedli néven került a forgalomba és lett a polgári konyhák, na és persze a cukrászdák egyik kedvence.

A találgatások Franciaországot is emlegetik származási helyként,  és több mint valószínű, hogy már a 17-18. század folyamán valóban készültek a mai csókokhoz hasonló édes sütemények Franciaországban, és Olaszországban is.

Puszedli házilag (Fotó: Nosalty)

Itthon a 19. század folyamán kezdett el szélesebb körben elterjedni ez a finom, édes csók, és vált a karácsonyi, illetve az adventi időszak egyik legnépszerűbb süteményévé. Ekkor a recept kicsit megváltozott, ekkor egészítették ki az olyan hozzávalókkal, mint az ánizs, a méz és a porcukor.

Ma már rengeteg változata létezik, de alapvetően három fajtára osztható a hozzávalók és az eltarthatóság szerint:

  • mézes tésztájú puszedlik:  érdemes időben nekilátni, hogy jól megpuhuljanak karácsonyig, ezek akár 2-3 hetet is várakozhatnak.
  • Az omlós tésztából készült csókok.
  • Pillekönnyű puszik: ők is simán elvannak egy hétig hűvös, száraz helyen.

házi puszedlik ma már rengeteg változatban elkészíthetők, de mi most a nagymama ízvilága szerinti, klasszikus, márványosan csillogó receptet hoztuk el, hogy

omlós csókok járják körül a karácsonyi asztal.

Ami kelleni fog hozzá:

A tésztához:

  • 20 dkg méz
  • 15 dkg olvasztott vaj
  • 50 dkg liszt
  • 10 dkg cukor
  • 1 egész tojás
  • 2 tojássárga
  • 1 kávéskanál szódabikarbóna
  • 1 kávéskanál őrölt fahéj
  • 1 kávéskanál őrölt szegfűszeg
  • 1 citrom reszelt héja

A mázhoz:

  • 2 tojásfehérje
  • 10 dkg porcukor

Így készítsd el:

  1. A mézet langyosra melegítjük,  majd hozzáadjuk az olvasztott vajat, és jól elkeverjük. A lisztet keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a cukrot, a szódabikarbónát, a fahéjat és a szegfűszeget, a reszelt citrom héját, elkeverjük, majd hozzáöntjük a vajas mézet, valamint a tojásokat, és kézzel simára összegyúrjuk. 10–15 percet a hűtőben pihentetjük.
  2. Közben egy tepsit kibélelünk sütőpapírral. A masszából diónyi golyókat formázunk, és a tepsire rakosgatjuk egymástól viszonylag távolabb, mert sülés közben meg fognak nőni.
  3. 170 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 10–12 perc alatt megsütjük.
  4. Hagyjuk langyosra hűlni.
  5. A mázhoz a tojásfehérjét a porcukorral alaposan elkeverjük, hogy krémes állagú legyen, majd vagy megmártjuk benne a puszedliket, de ecsettel is lekenhetjük őket egyenként. Amint megszáradtak és teljesen kihűltek, fémdobozba tesszük őket, vagy ha utolsó pillanatban jutott rá időnk, tálalhatjuk is, szerencsére pár óra alatt omlósra megpuhul.

Kiemelt kép: Instagram

Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük