V. Árpád Pált első fokon halálra ítélték, de 2006-ban már szabadlábon volt. Nem sokkal később elkezdtek eltűnni a környezetéből az emberek, de nem volt beismerés és holttestek sem. Az esztergályosból lett ravasz és igen agresszív bűnöző magával vihette a választ a sírba.

V. Árpád Pál előéletéről nem sokat tudni. 1949-ben született a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszaviden. Harmincas éveiben már „elvetemült” bűnözőként emlegette a sajtó. Képzett esztergályosként mindenféle betöréshez volt felszerelése, a balhék előtt hosszas tereptanulmányt végzett. Külsejét álcázta, álszakállt, vastag szemüveget hordott, a zsákmányt pedig elrejtette. Családja sokáig alibit igazolt neki, de 1986-ban aztán megbukott. Egy idős gödi kocsmároshoz tört be, míg bűntársa kint figyelte a környéket. A későbbi áldozat, V. Mihály saját balszerencséjére felébredt a zajra. Dulakodás kezdődött, aminek az lett a vége, hogy az idős férfi húsz sebből vérezve a földön maradt, végül pedig belehalt a sérüléseibe.

V. Árpád Pált első fokon halálra ítélték a gyilkosságért, de végül jogerősen életfogytot kapott.

Húsz év után, 2006-ban feltételesen szabadlábra került. Ekkor élete felét már börtönben töltötte, mert V. Mihály meggyilkolása előtt már tizennégy évet ült rablások és betörések miatt. V. Árpád Pál visszaköltözött Tiszavidre a szabadulása után. Ez egy kicsi, isten háta mögötti település az ukrán határ közelében. Pár évvel később aztán három eltűnéssel és egy hajléktalan megölésével hozza összefüggésbe a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI). Ekkor más bűncselekmények miatt már előzetes letartóztatásban volt.https://pulsembed.eu/p2em/Jhf5hnlZb/

V. Árpád Pál egy szomszédasszonyának írt levelében állította, mindhárom eltűntet, a vásárosnaményi L. Istvánt és a tiszavidi H. testvérpárt is ismerte. Ezzel azonban csak az lehetett a célja, hogy L. feleségét, Katalint próbálja meg összefüggésbe hozni az eltűnésekkel. A közös pont valóban V. Árpád Pál lehetett, de nem úgy, ahogyan ő magyarázta.

Biciklivel járt be Tiszavidről udvarolni Katalinhoz, aki egy vásárosnaményi újságosnál dolgozott. Megfordult ott a bódé körül egy hajléktalan férfi is, akinek a megölésével később összefüggésbe hozták. A nő eltűnt férjének telefonját, valamint a hajléktalan személyes iratait megtalálták V. Árpád Pálnál

– emlékszik vissza Adamkó Péter, akit tapasztalt barlangi mentőként sokszor hívott segítségül a rendőrség, ha valakinek a földi maradványait szó szerint a föld alól kellett előkeríteni.

Adamkó azt mondja, még a pottyantós udvari vécét is kifordítottak dózerral a helyéről, de egy eltűnt földi maradványait sem találtak meg. Márpedig holttest és beismerő vallomás nélkül nem lehetett bizonyítani semmit. V. Árpád Pál pedig annyira messze volt a beismeréstől, hogy kifejezetten megsértődött a kérdésen, amit Adamkó intézett hozzá a Tisza melletti gáton, ahová vezetőszáron vitték az előzetesből:

Árpád, hát mondja már meg, hova ásta el őket!

A férfi a korabeli lapok beszámolói alapján az 1986-os rablógyilkosságot sem ismerte el, hanem taktikázni próbált, hogy kikövetkeztesse, mit tud a rendőrség. Egész bűnözői karrierjére jellemző, hogy sosem működött együtt a nyomozások során, mindig megpróbált játszani a rendőrökkel.

(Hasonló gyilkosságok a múltból az Élet elleni bűncselekmények oldalán)

A tiszavidi rémnek egyébként úgymond mindene megvolt ahhoz, hogy eltüntesse a holttesteket. A börtönben húsz évig gyúrt, mokány testalkatú férfi lévén biztosan elbírta volna áldozatai testét. A Tisza partján ráadásul a föld is porhanyós volt, az ásással sem kellett neki fél napot eltölteni, megfelelő helyismerettel is rendelkezett. Áradáskor a víz könnyedén kimoshatta a tetemeket, így tüntetve el azokat a természet. Lehet, hogy a barlangkutató csapat ezért nem talált semmit.

Bár V. Árpád Pálra egy gyilkosságot, a dunakeszi kocsmáros megölését bizonyították rá, mégis tiszavidi rémként emlegetik. Elítélni ugyan nem sikerült ezekért a felettébb gyanús esetekért, de a visszaemlékezések szerint nagyon megnyerő modorú, pénzért viszont bármire képes férfi mégis élete végéig börtönben maradt. Röviden a 2006-os feltételes szabadlábra helyezése utáni kisebb bűncselekményei miatt a bírósági döntés megszüntette az 1987-es ítélet végrehajtása során alkalmazott feltételes szabadságot, és kimondta: V. nem bocsátható többé szabadon. Az Élet elleni bűncselekmények úgy értesült, hogy V. Árpád Pál már elhunyt a börtönben.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.