Annyira gyorsan változik a digitális világunk, hogy a tudomány nagyon lassan tudja lekövetni – elég csak belegondolnunk, hogy egy-két évtizeddel ezelőtt még a képernyők előtt töltött idő hosszát kutatták, ma pedig azt, hány képernyő jut egy emberre egy családban. Nincs ez másképp a digitális világnak a gyerekekre gyakorolt hatásaival sem, pedig újabb kutatások kimutatták: komoly következményei lehetnek annak, ha egy kisbabát sokat rakjuk le a tévé, a laptop, a telefon vagy a tablet elé.

2018-ban jelent meg egy kutatás arról, hogy a nagyon kicsi gyerekek fejlődésére hogyan hat a képernyő előtt eltöltött idő. Az indonéz kutatók a 2 évesnél kisebb gyerekeket vizsgálták, és azt találták, hogy azoknál a gyermekeknél, akik naponta három óránál többet néztek képernyőt, nyelvi nehézségek és figyelemzavarok voltak megfigyelhetők, azoknál pedig, akik még ennél is többet ültek laptop vagy tévé előtt, még a hiperaktivitási zavarok is bekerültek a képbe. Addig, amíg a képernyő előtt ültek, a gyerekek több mint felének nem volt semmiféle interakciója a szülőkkel.

A gyerekek kütyüzése miatti fejlődési problémák egy csokrát nevezi a szakma digitális autizmusnak, mivel a viselkedési rendellenességek az autizmus-spektrumzavar tüneteire is emlékeztetnek.

Maga a kifejezés nem diagnosztikai besorolás, hiszen semmi köze nincs az autizmushoz a szó szoros értelmében, ugyanakkor széles körben találkoznak vele a szakemberek.

Könnyen lesz a tíz percből egy óra

„Nagyon könnyű elcsúszni a képernyőhasználattal: a szülő a gyerek elé helyezi a képernyőt, vagy leülteti a gyerekeket tíz percre a kütyük elé, hogy elfoglalja őket, a tíz percből pedig észrevétlenül lesz húsz–harminc perc, akár egy-két óra is” – mondta el a 24.hu-nak Tóth Dániel pszichológus, a Pszichológuspasi alapítója. „Ennek pedig figyelemzavar, indulatkezelési problémák, autisztikus vonásokra hasonlító viselkedés lehet a következménye.”

A nagyon kicsi gyerek, főleg a kétévesnél fiatalabb, az interakciókból tanul. A körülötte lévő világot utánozza, abból von le következtetéseket, hogy az emberek, főképp a szülők, miként reagálnak rá. Megfigyeli, ki mit csinál, megpróbálja leutánozni, figyeli, hogy a saját cselekvései milyen reakciókat váltanak ki. Ugyan a számítógépes, telefonos játékok is lehetnek interaktívak, de közel sem úgy, ahogy a gyerek szülei: a gép nem a gyerekre reagál, hanem egy-egy előre meghatározott sémára. „A digitális játékok, mesék máshogy működnek, a gyereknek még megmozdulnia sem kell, máris érkeznek az intenzív ingerek. Nem példa alapján kezd el tanulni, nem interaktál más emberekkel, a digitális világban tőle függetlenül történnek a dolgok” – mondta a szakértő.

GETTY IMAGES

Ha a gyerek túl sokat „ül” képernyők előtt, átmenetileg visszamaradhat a fejlődésben. „Ilyenkor szoktak hozzám jönni a szülők az olyan ijesztő történetekkel, hogy a gyerek már a saját nevére sem hallgat, csak a digitális világ érdekli” – mondta Tóth Dániel. A túl sok kütyüzés következménye lehet a figyelemzavar, amikor a babát az építőkockák és más, azokhoz hasonló hagyományos játékok nem kötik le, így például hamar frusztrálttá válik, ha a kockákat nem tudja egyetlen húzással egymásra helyezni, és ettől dührohamot kap, félrelöki, otthagyja, nincs türelme „hagyományos” módon játszani vele – végső soron ugyanúgy mutatkozhatnak nála a digitális függőség jelei, mint a felnőtteknél.

Érdekes, hogy a még olyan ártalmatlannak tűnő online cselekvések, mint a nagyival történő videócset is káros lehet: ez is egy teljesen másfajta kommunikáció ugyanis, mint a hagyományos, és bár ez van a „legközelebb a valósághoz”, hisz itt már reagálnak a gyerekre, mégsem ugyanúgy, mint egyébként tennék. A napi rendszerességű hosszú videócset, főleg, ha azzal magára hagyjuk a gyereket, hasonlóan problémás lehet, mint például az online játék.

„Teljesen egyetértek a WHO ajánlásával, vagyis azzal, hogy kétéves kor alatt a gyereknek semennyi digitális idő nem javallott” – mondta a pszichológus. „Életkorban felfelé már változik a helyzet, de négyéves korig még mindig nem ajánlott egyedül képernyő előtt hagyni a gyerekeket. Ilyenkor szokták a szülők kihasználni, hogy a kicsit már leköti a mese vagy a játék, és egyfajta digitális bébiszitterként használják a képernyőket, ekkor sem érdemes azonban túlzásba esni.”

Visszafordítható a probléma

Minél tovább és minél intenzívebben állt fent a túlzásba vitt digi-fogyasztás, annál rázósabb lesz és annál tovább tart a visszaszoktatás, de általában a képernyőidő megvonásával viszonylag gyorsan, néhány hisztisebb nap vagy egy-két nehezebb hét alatt visszaállnak a gyerekek a normális működési módjukra, majd pedig hamar behozzák az esetleges lemaradást. Ha ez nem kerül korrigálásra az iskola előtt, akkor ott lehetnek iskolaérettségi problémák a figyelem, az indulatkezelés és a kommunikáció terén, hiszen ahhoz van szokva, hogy az online világban instant megkapja, amit akar, nem kell koncentrálni, kérni, várni, alkalmazkodni, satöbbi. Ráadásul a szókincs sem fejlődik megfelelően.

Mondhatjuk, hogy milyen jó: a gyerek tanul angolul a játékokból, csakhogy minden egyes megtanult angol szónak tíz másik magyar szó az ára

– mondta Tóth Dániel. A szakember azt is megjegyezte: ebben a kérdésben ugyan még megosztott a szakma, de a hiperaktivitás-zavarok egy jó részét valószínűleg a túlzott képernyőhasználatnak tudhatjuk be.

„A probléma mértékét azzal lehet érzékeltetni, hogy milyen korosztályokhoz hívnak engem előadni” – mondta a pszichológus. „A 2010-es években az általános iskola alsóbb osztályaiban nagyjából rendben volt a helyzet, a felsősöknél kezdtek jelentkezni ezek a problémák. Most már azonban egyre korábban jelentkezik a baj, az is előfordul, hogy óvodába hívnak a szülők, óvodapedagógusok a gyerekeknél megjelenő problémák miatt.” A szakember szerint az, hogy képernyők elé „ültetjük” a gyerekeket, mert ott legalább csendben vannak, olyan lesz, mint régen a pálinkás cumi – ugyan valóban hat arra, amire használjuk, csakhogy igen hamar ki fog derülni róla, mennyire káros a gyerekre valójában.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.