Az őszi Erdély csodavilága, ahogy egy magyar „medvepásztor” látja

Sharing is caring!

Szin János volt nagyon gazdag, átélt egy súlyos betegséget, majd Székelyföldön találta meg a boldogulását. Most megmutatja, milyen mesés vidéken él, távol a világ zajától.

“Szentesen születtem 1968-ban, proletár szülők gyermekeként. A tanulás soha se szerepelt első helyen az életemben, de szívesen sportoltam és álmodoztam éjszakánként a paplan alatt zseblámpával a kezemben, miközben Széchényi Zsigmond erdélyi útleírásait olvastam.

Korán megtapasztaltam, hogy az iskola befejezésével a gyári munka sem nekem való, így nemes egyszerűséggel a kerítésen átugorva a kommunista rendszer munkakerülőjévé váltam. Éreztem, hogy számomra terem itt még babér, így a pénzszerzés mások számára szokatlan módját választottam, először kártyán kerestem meg a kenyérre valót, majd a fekete piacon és végül a játékgépszervezés jelentette karrierem csúcsát.

Ez rövid idő alatt olyan magasságokba repített, hogy azt vettem észre, hogy az úszómedencés, edzőtermes, jaccuzis házamban 4 fős személyzet sürgölődik, miközben én bejárom a világot Amerikától Ausztráliáig Kazahsztánon át.

Aztán az élet megtorpanásra késztetett, mikor megkaptam az agydaganatot diagnosztizáló leletemet. Megműtöttek, jóindulatú volt. A műtét előtt alkudoztam Istennel, kértem, gyógyítson meg, és én cserébe a vagyonomat adom. Néhány év múlva adtam is. Az alku megköttetett.

Ekkor keresett meg Máté Bence világhírű természetfotós, akit gyerekkorától támogattam, hogy Erdélyben üzemeltessünk medveleseket. Kiköltöztem Tusnádfürdőre Böjte Csaba testvér gyermekotthonába. Hónapokig az erdőt jártam, hogy megkeressem a lesek számára a legjobb helyszínt. 2017-ben elkészült az első és megnyitottuk a turistáknak. Azóta lett a Szent Anna tó közelében is egy nagyobb, azóta

minden medvét névről ismerek

és túrákat vezetek a vendégeknek.”

A környezete pedig csodálatos. Egész évben is, de ilyenkor ősszel ezernyi színben pompázik. Arra kértük, mutassa meg, milyen most ez a meseszép hely, ahogy ő látja:

A hétköznapjai az elvonultság ellenére sem mentesek az izgalmaktól. Életéről könyvet is írt, melyben érdekes sztorikat is elmesél:

“Lent voltam a tónál. Vettem friss, gőzölgő kürtőskalácsot. Azt mondják, itt a legjobb. Gondoltam, körbesétálom a tavat. Gyönyörű ragyogó tavaszi napsütés volt. A szél sem rebbent. Úgy félúton járhattam, amikor észrevettem, egy medve jön utánam. Kicsit szaporázni kezdtem a lépteim. Ő is. Kocogtam. Ő is. Rohantam, ahogy tudtam. Ő is. Elestem. Rá a kalácsra. Abban a pillanatban utolért. Ráült a hátamra, és az orrával bökdöste a vállamat. Akkor még nem tudtam a játékszabályokat, amit később a kürtős-árus, aki gyakorlatilag medvekaját árul, elmondott. Megtehette volna egy kicsit hamarabb is, mondjuk, amikor megvettem. Tudniillik, nem kellene kaláccsal sétálgatni a tó körül, mert a turisták azzal etetik a medvét, megtanulta, hogy a finomságot el lehet vennie az ember kezéből. Szóval, ahogy ott fekszem medvével a hátamon, már-már beletörődve a kínhalál szörnyű gondolatába…”

Hogy mi lett a történet vége, az is kiderül a könyvéből.

Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük