Budapest – Két évig élt magányosan, bezárkózva, önkéntes karanténban Bodnár Erika, aki a bezártság alatt attól félt a legjobban, hogy elveszti szellemi épségét. A 73 éves Jászai Mari-díjas színésznő azonban márciusban ismét játszik a Katona József Színházban.

Bodnár Erika néhány hónapja még úgy gondolta, többé talán nem is áll majd színpadra. A Katona József Színház színművésze két éve játszott utoljára közönség előtt, és kollégái annyira féltették a koronavírus-járványtól, hogy egyetlen darabban sem kapott szerepet

(A legfrissebb hírek itt)

– Azt gondoltam, többé nem hívnak majd, nem kapok már szerepet sem, amit őszintén meg is értettem, hisz ha én lettem volna a helyükben, én is féltettem volna magam. Van egy alapbetegségem, ami miatt egy sima nátha vagy influenza is végzetes lehet számomra, de mindenképpen kórházban kötnék ki, mert a betegséget nem bírná a tüdőm. Amikor két éve betört a covid, jobbnak láttam önkéntes karanténba vonulni – kezdte a Blikknek a színésznő, aki eleinte még élvezte is a bezártságot.

– Végre pihentem, volt időm olvasni. Fél éve azonban nagyon rám zuhant a magány, akkor már azt éreztem, félek, hogy leépülök szellemileg. Egy színésznek ez hatalmas félelem: mi van, ha egyszer csak nem tudok szöveget tanulni vagy elfelejtem a színpadon? Éppen ezért elkezdtem memorizálni. Ránéztem a könyvekre, és elkezdtem belőlük idézni. Sokszor hangosan, mert bár a fiam és az öcsém is meglátogatott rövid időkre, és a kollégák is kerestek telefonon, amikor két napig nem beszéltem senkivel, ki kellett próbálnom, működik-e még egyáltalán a hangom. Még a márciusi darab, a Melancholy Rooms első olvasópróbáján is azt éreztem, bizonytalan a hangom.

Bodnár Erika a színház évadnyitó társulati ülésén rá sem akart pillantani a próbatáblára, aztán egy kollégája unszolására mégis megtette.

– Nagyon meglepődtem és nagyon örültem neki, hogy számítanak rám. A rendező, Tarnóczy Jakabbal korábban már dolgoztam együtt a Prométheuszban és nagyon szeretem és tisztelem, jólesik, hogy megint gondolt rám – tette hozzá színésznő, aki az első olvasópróbától is nagyon tartott. – Elképzeltem álmomban, hogy milyen lesz két év után újra dolgozni, bemenni a színházba és találkozni a kollégákkal. Kicsit tartottam tőle, de amikor beléptem, olyan volt, mintha tegnap jártam volna ott utoljára.

Bodnár Erika Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes- és kiváló művész a Hogy volt!? című tv-műsor felvételén, az MTVA Kunigunda utcai gyártóbázisának 3-as stúdiójában / Fotó: MTVA/Zih Zsolt

A darab nyolc embert mutat be egy-egy szobában, akik bár mind máshogyan, de magányosak. Bodnár Erika az elmúlt két évben pedig megtapasztalhatta, milyen a magány.

– Csak a szemközti boltba mentem át heti egyszer, egyébként a lakásomban voltam egyedül. Az ember egy idő után megszokja a magányt, és talán elfelejti, hogyan érintkezzen másokkal. Ez a covidos magány nagyon nem egészséges, mert az ember nem tudja már magáról megállapítani, milyen mentális állapotban van, hiszen nem kap semmilyen visszajelzést, nincsenek interakciói. Elkezd alkalmazkodni ehhez az életformához. Úgy érzem, ez a darab most épp jókor jött nekem, végre újra minden napom a színházról szól majd. Persze van bennem némi félsz az egészségem miatt, de bízom benne, hogy minden rendben lesz és ha megérem a következő évadot, újabb szerep vár majd rám.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.