Borítják az egész napelemes elszámolást

Sharing is caring!

A szakminisztérium egy átlagosnak tűnő péntek délelőtti sajtóközleményének utolsó bekezdéseiben hintette el, hogy a lakossági napelemes rendszerek terjedését alapvetően meghatározó eddigi elszámolási rendszert kikukázza. Az éles irányváltásnak nem a hivatkozott uniós elvárás az elsődleges oka, ám a váltás várható következményeit ezért is érdemes sorra venni.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium Energia- és Klímapolitikáért felelős államtitkársága (ITM-E) a napokban egy közleményt adott ki, melynek címe és tartalmilag túlnyomó része ugyan a jövő nyárra, feltételes módban beígért új napelemes támogatási programról szól, de az újabb ígéretsor után egy ennél sokkal fontosabb információt is közölt. 2024. január 1-jétől rendszerváltást végezve alaposan megváltozik a jelenlegi háztáji napelemes rendszerek elszámolási módja.

Ennek okaként az ITM-E az európai uniós szabályozást nevezi meg, de valójában ettől függetlenül került lépéskényszerbe az eddig felépített rendszer – élén a magyarországi villamos energia hálózatokat működtető cégekkel. Az országban ez a szolgáltatási terület nagyságát tekintve maholnap túlnyomó többségébe kerülő E.On (az E.On-RWE portfóliócsere révén a hozzá kerülő Elmű és Émász területek is) ennek az egyik főszereplője, de mellette ugyanúgy (ha nem intenzívebben) érintett az egykori démászos terület, melyet mára az MVM állami energiaholding alá soroltak be.

Megpróbáljuk érthetőbbé tenni az ITM-E bejelentésének várható következményeit, de az is, miként következik mindez az utóbbi évek iparági gazdaságpolitikájából. Azt azonban így is érdemes végig szem előtt tartani, hogy a három év múlva kilátásba helyezett változásnak elsősorban a lakosság lehet a legfőbb kárvallottja.

Szaldóból a bruttóba

Ahogyan azt bejelentés kapcsán a G7.hu részletesen megírta: a jelenlegi elszámolási módszer – vagyis az, hogy a háztartási napelemes rendszerek tulajdonosai és az illetékes áramhálózati cég évente egyszer számolnak el egymás felé, mégpedig ún. szaldó elszámolással – három év múlva megszűnik. Nem lesz érvényes többé az a logika, hogy a magyarországi napelemes háztetők “mikroerőműves termelői” a pillanatnyi fölöslegüket ingyen tárolhatták be/fel a hálózatra, és az sem, hogy onnan azt a fogyasztási igényük szerint, ingyenesen visszavételezhetik.

Ez alapján a 2024-es dátum úgy is értelmezhető, hogy a lakosság három évet kap arra, hogy eldöntse: belevág-e egy efféle energetikai-, és ingatlanfejlesztésbe. Mert ami aztán ennek helyébe lép, abban – legalább is a cikk olvasata ez: – nem lesz sok köszönet. Bár – ahogy azt később részletezzük – valóban nehezebb lesz a helyzet, de a megállapítás azért túlzó.

A jelenlegi, a hálózati cég számára kötelező átvétel és betárolás helyett az lesz – írja az ITM-E közleménye -, hogy az éves, szaldó alapú elszámolást bruttó elszámolás váltja fel. Vagyis: amennyi pillanatnyi fölösleget termel majd egy háztartási erőmű, azt is köteles lesz átvenni a hálózati cég, de azt majd valamilyen áron teszi meg – hogy aztán, ha szükséges, a napelemes termelő (most már fogyasztóként) tőle visszafelé vásárolt áramért pedig majd valamilyen más árat fizessen. Valójában ez a forgatókönyv csak annyira drámai, amennyire sikerül majd az illetékes hatóságnak, illetve a jogalkotónak e területet ésszerűen szabályozni; például: elejét kell venni az aránytalan torzulásoknak.

Abban ugyan jelentős mozgástér van, hogy a hálózatra töltött és “leszívott” árammennyiséget hogyan lehet beárazni, de azt látni kell, hogy valójában ez is csak egy standard termék, aminek az árazását alapvetően a kereslet-kínálat viszonyai határozzák meg. Akkor is így van ez, ha – ideális esetben – megmarad a ma érvényes főszabály, miszerint a megújuló energiaforrásból áramot termelők “termését” kell legelőször a rendszerbe engedni – és mindenki másnak (földgáz-, szén-, atomalapú termelők “termése”) ehhez kell igazodnia. Az azonban, hogy egy adott háztartásban mikor történik a hálózatra feltöltött áramtermelés, és ehhez képest mikor a fogyasztás, eltérő egységárazás alatt fog egyenletbe rendeződni.

Akár hogyan csűrik-csavarják is, az évi egyszeri elszámolás helyébe lépő havi mérlegkészítés bonyolultabbá teszi majd a felek közötti elszámolást, annak megválaszolását, hogy éppen adott pillanatban ki, kinek, mivel-mennyivel tartozik. A részletek nem ismertek, így az biztosan jelenthet egyfajta menekülési utat a családok számára, ha a napelemes beruházásukat a következő három évbe betervezik – akár önerősen, akár valamilyen banki “ingyenhitel” által finanszírozva, de lehet szakminisztériumi ígéretként elhangzó vissza nem térítendő támogatásra fókuszálva, vagy akár a kormány által beígért családtervezési-lakásfelújítási dopping formájában is.

Más megközelítésben azonban a bejelentett rendszerváltás valójában a piacibb működés (vagy annak szimulálása) felé tolja el a rendszert. Abba az irányba, hogy többféle ára is lehessen a lakossági áramnak, ami viszont a hatósági árazást és a rezsiharc folytathatóságát kérdőjelezi meg.

Maguknak is köszönhetik

Érdekes egybeesés, hogy miközben az elszámolási rendszer átállítását a minisztériumi közlemény az uniós elvárásokra hivatkozva bejelentette, néhány napos eltéréssel két, ide vonatkoztatható, figyelemre méltó írásos anyag is megjelent. Az egyikben két neves, hazai gazdasági kutató vezette le szakmai alapon, hogy Mire mentünk a rezsicsökkentéssel?. Tanulmányuk fő megállapítása az, hogy bár az 2013 óta mintegy 600 milliárd forintot hagyott a lakosságnál, az eredményessége és pláne: a hatékonysága megkérdőjelezhető. Főként azért, mert a lakosságot nem ösztönözték energiahatékonysági, fejlesztési beruházásokra, illetve a másik oldalon eközben ezek az intézkedések kivéreztették az iparági szereplőket. Így ma már a hálózat és a szektor rugalmatlan, nem beruházó-fejlesztő szemléletű és még az ellátásbiztonság is rosszabb lett.

A másik dokumentumot az Európai Bizottság adta ki – értékelvén a tagállamok nemzeti energia és klímaterveit. Magyarországgal kapcsolatban az a megállapításuk, hogy a kormány tervei alacsony ambíciójúak, ezért azok átdolgozását javasolják. (Ugyanez történt egyébként tavaly nyáron is, amikor már a tervezettel is elégedetlen volt az EB, mivel szerintük a kormány által leadott dokumentumnak se az iránya, se a léptékei nem voltak megfelelőek.) Az újragondolásra érdemes tételek közt most kiemelték azt a tételt (is), hogy az uniós elvárások teljesítéséhez Magyarországnak a meglévő energetikai infrastruktúra korszerűsítésére irányuló intézkedéseit – benne a tárolókapacitások és az intelligens hálózatok kérdését is – át kellene dolgoznia.

Az igaz, hogy szeptember közepén a Brüsszel tovább emelte a magyar kormány számára eddig is túl magasnak tűnő téteket, amikor olyan új éghajlatvédelmi tervet tett az EB az asztalra, mely szerint 2030-ig nem 40, hanem 55 százalékkal kellene csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az Európai Unióban, de a fő gond máshol van.

Az alapprobléma az, hogy a magyaroroszági áramhálózati rendszer korszerűtlen.

Mindez ráadásul éppen akkor válik bizonyítottá és nyilvánvalóvá, amikor a digitalizáció és a megújuló energiás termelők hálózati szintű és méretű jelenléte amúgy is óriási kihívások elé állítja az egész energiaszektort. Nem csak nálunk van így, ez van egész Európában, sőt az egész világon. De a jelenlegi magyarországi helyzetet még nehezebbé teszi, hogy az elmúlt évtized állami beavatkozásai visszafogják a hálózati cégeket. Az egész szektorban felerősödött állami könyöklés, illetve kormányközeli vállalkozások cégszerzési hajlandósága óvatossá és visszafogottá tette a szereplőket. Az ideiglenes jelleggel bevezetett, de hovatovább 10 éve tőlük beszedett szektorális különadók sem javítanak a helyzeten, így nem csoda, hogy a hálózati cégek leszoktak arról, hogy a szolgáltatás minőségének javítására fókuszáljanak, beruházzanak. A beruházások visszaesése a különadókkal leginkább sújtott pénzügyi és energia-szektorban volt a legjelentősebb.

Egyszerű helyzet: az érintett cégeknek nem érte meg sok pénzt költeni a korszerűsítésekre, mivel a beruházási költségeiket – ahogyan részben a saját rendszerüzemeltetési költségeiket – sem tudták az árakban kellő mértékben érvényesíteni. A cégek nyereségességének fenntartásába például nem fért bele, hogy karbantartó és javító feladatokra saját dolgozókat, csoportokat foglalkoztassanak – ennek is lett az egyik általános következménye, hogy a lakossági nagy áramszolgáltató cégek is külsősökkel végeztetik a villanyóracserét, a hibajavítást, de még a villanyóra leolvasását is. Nem csak az okosmérős rendszerekre való átállás előkészítése (aminek a szolgáltatás bővülése, az árverseny adna értelmet), de a hagyományos hálózatfejlesztés és -bővítés is gyakorlatilag megállt.

Mindez olyan szintre jutott, hogy amikor tavaly év elején, a debreceni BMW-gyár beruházásának infrastrukturális előkészítéséhez új távvezeték szakaszt, illetve alállomást kellett építeni, azt a tendernyertes kivitelezőnek csak úgy sikerült határidőre abszolválnia, hogy az ország összes jelentős – egymással amúgy a munkákért évek óta vérre menő – hálózatépítő cégével kéz a kézben robotolt. Az 5 milliárd forintos hálózatfejlesztési projekt úgy lett kész időre, hogy lényegében minden hazai szakkapacitást fel-, és elszívott az ország többi részéről.

Elkennék, de muszáj váltani

Az ITM-E most belengetett elszámolási rendszerváltoztatására azonban mindezekkel együtt is szükség van. A jelenlegi struktúrán muszáj változtatni, mert ugyan a háztető-mennyiséghez mérten nem mondható túl soknak a napelemet viselők aránya, de 2024-re ez valószínűleg éppen átbillen majd azon a ponton, amit a hálózati rendszerek a háztáji napelemek által rájuk hárított feladatokat nagyobb problémák nélkül képesek lennének kezelni és elviselni.

Az energiahivatali adatok szerint tavaly 15 ezerrel gyarapodott a háztartási méretű napelemes rendszerek száma, idén pedig számításaink szerint valószínűleg ez a szám összesen már meghaladhatta a 100 ezret. Ami egyrészt azért érdekes, mert a kormány energiastratégiája 2030-ra célozza meg a 200 ezres háztetőszámot, de ez valószínűleg sokkal hamarabb elérhető, másrészt viszont azért, mert ekkora volumennél már érezhetővé válik a rendszer egésze számára, hogy a lakossági termelő számára ma ingyenesen nyújtott energiatárolás valójában egyáltalán nincs ingyen. Sőt nem csak költségei, de következményei is vannak a rendszerre nézve – amelyek annál súlyosabbak, minél több háztetőre (kiskertbe) kerülnek hálózatra kapcsolt lakossági napelemtelepek. Az ITM-E közlemény időpontmeghatározása arra utal, hogy a minisztérium szerint a billenési ponthoz 3 év múlva érhetünk eléggé közel.

Pontosan nem tudjuk, hogy jelenleg hány lakossági ingatlan dolgozik napelemes rendszerrel; az energiahivatal legfrissebb adatai szerint 2019-et több mint 460 MW-nyi összeteljesítménnyel zárták a háztartási kiserőművek. Így az is csak valószínűsíthető, hogy idén is meglesz legalább a tavalyi bővülés (128,5 MW). Durva becsléssel viszont az prognosztizálható, hogy 2023 végére így mintegy 1000 MW háztartási napelemes rendszer dolgozhat majd az országban – és ez már az a méret, ami ha egyszerre terhelődne a hálózatra – ahogyan idén, az ipari méretű napelemes erőművek jóvoltából láthatóvá is vált – már a paksi atomerőműre is hatással lehetne. Ez is az ITM-E közlemény indokoltságát húzza alá.

Hogy mit jelenthet a hálózatok számára a túl sok napelemes tető, arról az utóbbi időben egyre több régióban első kézből származó tapasztalataik is vannak már a lakóknak. Gyakori jelenséggé váló rövid, akár pillanatnyi áramkimaradások, szolgáltatási problémák, amikre az áramot biztosító cégek nem mindig tudnak vagy képesek gyors megoldást nyújtani. Jól lehet, az információs vákuum miatt nem igazolódott be, de vélhetően a mögött a fővárosi agglomerációban tapasztalt problémahalmok mögött is hasonló ok állt, melyeknek megoldásához négy polgármester fenyegetőzése kellett. De az sem tűnik véletlennek, hogy az MVM a minap éppen a dél-magyarországi szolgáltatási terület hálózati fejlesztésére vett fel jelentős méretű uniós hitelt – ahogyan arról az EIB beszámolt: a 120 millió eurós pakkot többek közt az elosztóhálózati megbízhatóság növelésére, a szolgáltatási minőség javítására, illetve intelligens fogyasztásmérő rendszerek beépítésére fogja a cég fordítani Bács-Kiskun, Békés, Csongrád-Csanád és Pest megyében.

via napi.hu

Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük