Nemcsak a 18-21 éves első szavazóknak jelentett nagy élményt az április 3-ai választás, hanem a szavazatszámlálóknak is. Ezek egyike volt Lakatos Péter, aki Kismaroson biztoskodott. És úgy belehúzott, mint senki az országban: ő nyitotta fel azt a borítékot, amelyikben egy darab ürüléket helyezett el egy szavazó.

Lakatos a Kismarosi Kikáltóba írta meg az élményeit, franciáson önelemző-pszichologizáló stílusban, érezhetően még mindig az átéltek hatása alatt állva.

A szerző ügyes fogással száraz, szinte hírügynökségi stílusban kezdi beszámolóját a kismarosi választási eredmények elemzésével, hogy egyszer csak a semmiből pottyantsa le a bombát:

“Amit a kutatás viszont nem mutatna ki, hogy az 1600 szavazó sokaságába egyrészt belefért már éppen befért egyvalaki, aki a lehető legszélsőségesebb, a normákat magasan túllépő módon adta le a (ráadásul érvénytelen) szavazatát. Egy ember, aki úgy volt aktív, hogy közben (ambivalens módon) a szó legszorosabb értelmében “szart bele”. Egy szavazó a népszavazásos borítékjába ugyanis egy adag bélsárt is becsomagolt.

Úgyhogy innentől hadd legyek személyesebb.”

És tényleg az lett.

A Hős megkapja a biztosoknak járó tájékoztató füzetet. Benne azzal a fejezettel, ami a választás közben esetleg előforduló rendkívüli eseményekkel foglalkozik.

“De egy szó sincs benne arról, hogy mi van, ha valaki a szűk fülkében átélt magányt összetéveszti egy másik szűk fülkében érzett magánnyal. Nem a gyóntatószékessel. A fajanszossal.”

A szavazás rendben elindul és csendesen csordogál, a szerző szavaival:

“Az urnában pedig még csak papírok és semmi egyéb szerves anyag.”

A sorban álló kismarosiakat nézve hősünk ekkor még nem tartja fontosnak, hogy mindenki falubeli.

“de miután este urnát bontunk és kicsúszik a meglepis boríték az összetolt asztalokra és kiderül, hogy tényleg egy darabka széklet van benne, akkor hirtelen nagy jelentősége lesz. Akkor végigfut a fejemben, hogy Kaka Matyi* is kismarosi lakos. (…) Ráeszmélek, hogy az SZSZB több tagja is rámosolygott, cserébe pedig ez a választópolgár egy ilyen szokatlan meglepetést állított össze viszonzásul.”

A lírai én annyira kikészül, hogy totál értelmetlen kérdéseken kezd rágódni:

“Nem hagy nyugodni a kérdés, hogy ha nekem mutatja meg az iratait, akkor megszólal-e valamiféle vészcsengő a fejemben vagy simán továbbengedem, hogy elvégezze a dolgát.”

De egyszer a választási nap véget ér. Zárórára hősünk kész Mándy Ivánná változik:

“Hét óra. Zárunk. Nincs büdös.”

Az ezután következő rész viszont egyértelműen Hajnóczy Péter prózájának jellegzetességeit mutatja, az egyszerre szikár, mégis ironikusan részletező leírással:

“Fontos leírni ezt, mert visszagondolva, mi a nap második felében egy légtérben üldögéltünk Azzal A Borítékkal. De vagy az újrapapír gyártástechnológiája vagy a gondos csomagolás (vagy egyéb feltáratlan okok) miatt Az A Boríték nem szaglott. Akkor sem szaglott, amikor a névjegyzékes és a maradék szavazólapos számolás után kinyitottuk az urnát. (…) Az árulta el, hogy a száraz papír extrudálta a nedvessége egy részét. Barnás nedvességfoltot áztatott a hófehér borítékjára. Ez buktatta le. Este nyolc, fél kilenc lehetett.”

A Rádöbbenés pillanatainak leírása már a hetvenes-nyolcvanas évek legvadabb felolvasóestjeinek hangulatát idézi:

“Nem tudom, hogy ki találta meg, de talán én mondtam ki először. Kicsit olyan érzésem volt, mintha volna valami nyilvánvalósága ennek a szélsőségnek. Amikor elvettem és távolabb vittem már tudtam, hogy mi van benne. Komoly undor nélkül kicsit feltéptem a papírját, hogy biztos lehessek benne. A bennem élő Columbo, ugye. Fél szemmel pislantottam bele az általam szakított nyílásba – és akkor megcsapott a szaga is.

Ez szar. Ennyit mondtam.”

Az idő udvariasan satuféket nyomott, hiszen ha továbbra is száguld, akkor nem tud belekukkantani a borítékba. Márpedig szerintem bele akart. Pont olyan volt megélni a bizonyosság pillanatát, mint amikor elmegy az áram és a forgó bakelit a lemezjátszón lelassul, a hangja pedig elmélyül majd elhallgat. Ebben a hanghiányos állapotban a hét szavazószámláló kollégának is leesett, hogy mit is jelent az a két szó. Szerintem valahol mind sejtettük, hogy mitől dagadtabb és foltos a boríték, de azt hiszem volt olyan, aki önvédelemből mintha elkendőzte volna ezt a gondolatot. A bizonyosság durva kézzel tépte le azt a takarókendőt a gondolatról. Ekkor undorodtam meg először.”

Mielőtt teljesen elszállnánk, a szerző ügyesen visszarángat a Földre:

“A bizottságunknak azonban el kellett döntenie, hogy mihez kezd vele. Nem technikailag, mert viszonylag gyorsan bekerült egy genotermbe (ez a lefűzhető műanyag tartó a papíroknak, hétköznapi nevén bugyi), aztán pedig a közös undor az ablakig űzte a csomagot. Technikailag.”

A szaros szavazat érvénytelenségének megállapításáról szóló bekezdés valóságos mestermű, ráadásul kiderül belőle, hogy a hős számlálók gondosan tanulmányozták a szaros borítékot, mielőtt érvénytelennek nyilvánították a lapot:

“Az ismeretlen szavazó a népszavazási ívet csomagolta össze mintegy 8 köbcenti emésztett étellel. Annyi a szavazat kicsomagolása nélkül is nyilvánvalóvá vált, hogy az első két kérdésnél nincsenek egymást metsző vonalak tollal. Mindenféle más vonalak persze kergetőztek a papíron, szintén tollal, de a kijelölt körökben nem metszették egymást. A szavazat tehát saját jogon is érvénytelen. “

Na, de hogyan tárolják?

A szöveg egyértelmű csúcspontja a Hivatalos Megoldás egyszerre Swiftet és Kafkát idéző leírása:

“A megszámolt, rendezett szavazatokat fajtájuk szerint kötegeli a bizottság többszöri számlálás és a jegyzőkönyvbe vétel után. Az A Boríték azonban közösen kialakított, bizottsági véleményünk alapján nem kerülhetett egy kötegbe más érvénytelen szavazatokkal sem. Tanácsért a felettes szervhez, a Helyi Választási Irodához fordultunk.

Mint kiderült, akkor cselekszünk a leghelyesebben és a törvény betűjéhez, de még inkább a szelleméhez, ha Az A Boríték is belekerül a népszavazás többi, szépen kötegelt, jegyzőkönyvbe számolt szavazatai közé. Két genotermbe csavarva, figyelmeztető jelzéssel ellátva. “

Hiába tűnt szar élménynek, április 3-a így lett a magyar- és világirodalom ünnepe.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.