Ez a falu őrizte a hosszú élet titkát. Ma rá sem lehet ismerni

Sharing is caring!

Az 1990-es években az Olaszország középső területén található Campodimele faluja a lakosai hosszú élete miatt vált ismertté az egész világon. Azóta tudósok és turisták tömege látogatott el a közösségbe, hogy megtudják, mi a titka a helyieknek, akik nem ritkán a százéves kort is megélik, írja a CNN.

Campodimele még ma is az idős lakosairól ismert. Csakhogy az idős lakosok mostanra eltűntek.

A lap cikke szerint a falu a saját sikere áldozatává vált. A település történelmi központját impozáns módon felújították, de úgy tűnik, hogy ez elriasztotta a lakókat szülőföldjükről.

Régen minden reggel besétáltam a falu főterére, hogy a barátaimmal, ismerőseimmel, rokonaimmal beüljek a bárba beszélgetni vagy csak leüljünk egy padra és a tájban gyönyörködjünk. Tele volt élettel a település, rengeteg ember és turista volt itt. Most már alig megyek ki, a tér szinte üres. Ez szomorú

– mondta a CNN-nek Benito Spirito.

A Róma és Nápoly között félúton egy ókori település romjain felépülő Campodimele neve magyarul nagyjából annyit tesz, a méz prérije. Ez arra utal, hogy a múltban a méztermelés fellegvárának számított a falu.

A múlt század végén, amikor elterjedt a híre, hogy milyen sokáig élnek itt az emberek, Campodimele inkább a tudósok, orvosok, egyetemi professzorok és kíváncsi turisták mézes fazekává vált. Mindenki arra kereste a választ, mi lehet a helyiek titka.

A kutatások arra jutottak, hogy az idős emberek az oxigénben gazdag levegőnek, a szennyezetlen környezetnek, az egyszerű életmódnak és a hüvelyesekben gazdag étrendnek köszönhetik a jó egészségüket. Mindezek kombinációjának köszönhetően megfelelő a koleszterin- és a trigliceridszintjük, és a vérnyomásuk sem emelkedik az egekbe.

Fotó: Comune di Campodimele

Drasztikusan csökken a lakosság száma

A faluról egyre többen és többen szereztek tudomást, rengetegen érkeztek ide külföldről is, hogy megcsodálják a macskaköves sikátorokat, a festői dombokat, a középkori falakkal körbevett tornyokat. És mindenki találkozni szeretett volna a hős százévesekkel, akiket mindig megtaláltak a falu már emlegetett főterén.

A nagymamák sok esetben az ajtójuknál meséltek a múltról és pletykáltak, vagy a virágokkal díszített ablakokból mosolyogtak a látogatókra. Az utcákon csirkék szaladgáltak, a fiatalabb családtagok pedig a földeken dolgoztak.

Eltelt húsz év, és úgy tűnik, minden megváltozott. Ma 450 főre tehető a lakosság, ami nagyjából feleannyi, mint 30 évvel ezelőtt volt. Az időseknek pedig szinte nyoma sincs: sokan közülük meghaltak, mások inkább elköltöztek.

2000-ben a falu lakosságának 80 százaléka még 80 évnél idősebb volt, ez mostanra 67 százalékra csökkent. Ráadásul alig ötvenen élnek itt egész évben. Mindössze két százévesnél idősebb bejelentett lakos maradt, de ők is a gyermekeikhez költöztek nagyobb városokba.

2020-ban már csak mindössze néhány család és hat idős ember él itt állandóan.

A falu képe is teljesen megváltozott, a felújításoknak köszönhetően semmi nem emlékeztet már arra, milyen volt évtizedekkel ezelőtt. Egy évszázados szilfa még mindig áll a faluban a hosszú életet szimbolizálva, de Campodimele ablakai szinte mindenhol zárva vannak, a főtér pedig teljesen üres.

Fotó: Comune di Campodimele

Nyáron azért többen vannak, sok egykori lakos ugyanis hazatér, hogy nosztalgiázhasson egy kicsit. De ilyenkor is a csend uralkodik.

Spirito egyike azon kevés idősnek, akik maradtak. A lányával él a falu szélén, ideje nagy részét pedig az tölti ki, hogy a földjét gondozza és néhány kecskéjét neveli.

Elmondása szerint a vidéki életnek vége van, az idősek pedig napról napra próbálnak túlélni az apró nyugdíjukból és a családjuk segítségéből.

Az emberek már nem igazán művelnek földet, hogy friss zöldségeik legyenek, amik egészségessé tesznek. Inkább megveszik a rossz ételeket a szupermarketekben. Sok földterületnek ráadásul elhanyagoltak, miután a vaddisznók feltúrták azokat

– magyarázta a férfi.

Esztétikailag szebb, de közösségi élet nincs többé

A falu központjában élni az év 365 napján eléggé megterhelő az időseknek, mert az autókat nem engedik be oda, és mindent lábon kell hazavinniük az élelmiszerektől a tüzelőfáig. Éppen ezért a legtöbben kiköltöztek a település szélére.

Rengeteg házat is felújítottak az elmúlt időszakban, ezeket főleg olyan emberek vásárolták meg, akik a háború után elhagyták Campodimelét és egyben az országot is. Ezeket az ingatlanokat viszont nyaralóként használják.

A közösség vezetői büszkék rá, hogy Kanadában, Brazíliában és Angliában élők sem felejtették el, honnan indultak, és szeretnek néhány hónapot a szülőföldjükön tölteni.

Spirito menye, Alessandra De Fillippi azt mondja, élénken él a memóriájában, milyen volt gyerekkorában Campodimele. Vasárnaponként misére járt és idős asszonyokkal beszélgetett.

Még mindig itt lebeg a kép a szemem előtt. Az utcák megteltek helyiekkel, külföldiekkel és iskolásokkal. Igazi ünnep volt. Ha most mise van, alig pár emberbe botlasz bele. Igazán kár érte, mert az 1900-as években pompázott a falu. Esztétikailag talán ma szebb, mint akkor volt, de közösségi élet nincs többé. Régen jobb volt itt

– mondta.

Fotó: Comune di Campodimele

Mivel a fiatalok túlnyomó részt a városokban vállalnak munkát, amikor a helyiek megidősödnek vagy megbetegszenek, nem igazán van más választásuk, mint a gyermekeikhez költözni. De sokan meghaltak, másokat pedig idősotthonokban helyeztek el.

Campodimele a példája annak, hogyan halhat ki akár néhány évtized alatt egy korábban még élettel teli falu.

Kiemelt kép: Flickr / Renato Biolcati Rinaldi

Facebook Comments