„Hideg zuhanyként ért, hogy becsúszott a baba” – a véletlen terhesség sorsfordító ereje

Sharing is caring!

Amikor véletlenül jön össze a baba, sok esetben nem az öröm, hanem a kétségbeesés az első érzelem. Pedig általában jobbra fordul a becsúszott babáktól az élet.

Senkit sem biztatnék arra, hogy mindenáron tartsa meg a véletlenül összejött babát, vannak olyan helyzetek, amikor egyértelmű, hogy nem pozitív irányba változna tőle az anya és apa élete. Most viszont olyan anyákkal beszélgettem, akikben rengeteg kétely és félelem fogalmazódott meg a nem várt terhesség hírére, ám később rájöttek, hogy az életük jobbra fordult tőle.

Amikor 12 év a korkülönbség a gyerekek között

Erika története egy 12 éves nagylányról és a visszakapott, majd elvesztett szabadságról szól: „Mindig egy gyereket akartam, nem érdekelt a testvérkérdés, az egyetlen gyerekemre akartam fókuszálni, úgy gondoltam, hogy neki kell megadnom mindent, ami tőlem telik, anyagilag és érzelmileg. Az volt a fejemben, hogy egy testvér elvonná róla a figyelmemet és nem tudnám úgy támogatni az útját, ahogy szeretném. Aztán, amikor 12 éves lett az én egyke lányom, pozitív lett a terhességi tesztem. Álmomban nem gondoltam volna, ott álltam 37 évesen, hogy végre szabad lettem, nem kellett már pesztrálni a lányomat, sőt, örült, ha békén hagytam, aludhattam, ameddig akartam szombaton, és senki sem nyaggatott az éjszaka közepén. Igazából már 10 éves kora körül jött az a fajta megkönnyebbülés, hogy már nemcsak rajtam múlik a kis élete, hanem szépen el tudja látni saját magát is, ha épp nem vagyok körülötte. Úgyhogy eléggé hideg zuhanyként ért, hogy becsúszott a baba. Nekem a babakor nem volt szép és felemelő élmény, csak a zombiságra emlékeztem, meg a sebes mellbimbókra, és a rabságérzésre, hogy magamat mindig háttérbe kellett szorítani.”

Erika félelmei között volt az is, hogy már túl öreg lesz, amikor felnő a kistestvér, nem akart a legidősebb anya lenni az iskolában a szülői értekezleteken, és aggódott azon is, hogy nem lesz már elég türelme egy babához. Úgy érezte, hogy már nem annyira rugalmas, mint huszonévesen, amikor az első gyerekét szülte. A teszt utáni első két hétben még azt fontolgatta, hogy elveteti a gyereket, de sok beszélgetés után, a férjével együtt úgy döntöttek, hogy mégis megtartják.

A véletlen terhesség ijesztő, de sokszor jobbá teszi az anya életét (Kép: Unsplash)

„Tudom, hogy ezért sokan megköveznek, de tényleg az abortuszon gondolkodtam pár hétig. A férjem sem volt biztos a dolgában, nem beszélt rá a szülésre, csak nem hagyta, hogy egyedül rágódjak, inkább beszélgettünk folyamatosan két hétig az előnyökről és hátrányokról.

Próbáltunk racionális alapon döntést hozni, de igazából ez szerintem lehetetlen egy baba esetében.

Az döntött végül, hogy elővettem a nagy lányom babakori fotóit, és elöntött az érzés, hogy milyen csodálatos ember lehetne az új babából, és látni szeretném, milyen felnőtt lesz belőle. Akkor már teljesen biztos voltam benne, hogy nem vetetjük el. És milyen jól döntöttem! A kicsi fiam egy áldás a családnak, mintha második esélyt kaptunk volna az életre. Abszolút új értelmet nyert a gyereknevelés, más szemmel látom a nagy lányomat is, és szerintem neki is jót tesz, hogy van egy testvére. Megbízhatóbb, felelősségteljesebb lett, mióta segít az öccse körüli teendőkben, és imádják egymást, amitől mindig elolvadok.”

A nem tervezett kis korkülönbség

Bár Anikó akart testvért az elsőszülött fia mellé, de nagyobb korkülönbséggel tervezte, mint ahogy végül sikerült. „Nem volt kérdés, hogy megtartjuk, hiszen akartunk tesót, csak az okozott egy kisebb szívrohamot, hogy alig volt 6 hónapos a babánk, amikor pozitívat teszteltem. Nem szedtem a szoptatás miatt fogamzásgátlót, de nyilván védekeztünk máshogy, mégis sikerült így is összehozni a babát.

Az első napokban nem az öröm, inkább az ijedtség lett úrrá rajtunk, mert még az első gyerekkel sem tudtuk, hol áll a fejünk, és máris egy újabb terhesség, újabb baba, hát, minimum rémisztő.

Emlékszem, a legnagyobb félelmem az volt, hogy egyik sem fogja átaludni az éjszakát, és különben is, hogyan fogok én egyszerre két babát pelenkázni, neadjisten szoptatni. Sokat beszélgettem egy ikres barátnőmmel, aki konkrétan kinevetett az aggodalmaim miatt, és azt mondta, hogy át kell állítani az agyamat az »ahogy esik, úgy puffan« hozzáállásra, mert az a fő problémám, hogy mindent irányítani akarok, márpedig ez két kicsi mellett nem fog menni. Segített abban, hogy lazábban vegyem a kérdést, és tényleg gyakorlom az elengedést azóta is szorgosan. Amikor pedig megszületett a kislányunk, el sem tudtam volna képzelni nélküle az életünket. Imádom, hogy ilyen közel vannak egymáshoz korban, így a felmerülő problémák is hasonlóak, illetve a nagy húzza maga után fejlődésben a kicsit. “

Anikó elmondása szerint a kislánya születése után jött rá, hogy mennyire nagy szabadságot ad neki az, ha nem akarja az élet minden apró területét kontrollálni, ami jó hatással volt a kapcsolatára is. A kis korkülönbséggel született testvérek terelgetésén keresztül tanulta meg, hogy nem kell mereven tartani magát az elveihez és a fejében lévő szabályokhoz. Egy ilyen ráébredés az élet minden területén változást hoz: rugalmasabbá vált tőle az anya a munkában, barátságban, házasságban is, márpedig a rugalmasság az egyik legfontosabb hozzávaló a sikeres és boldog élethez.

Az első gyerekkel sem tudtuk, hol áll a fejünk, és máris egy újabb baba… (Képünk illusztráció. Fotó: Getty Images)

A meg nem született baba

Zsófi életében is pozitív változást hozott a nem várt terhesség, bár nem született meg a babája, mégis úgy érzi, hogy nélküle nem lett volna ereje meghozni élete legnagyobb döntését. „Rossz házasságban éltem, a váláson gondolkodtam, gyötörtem magam már jó ideje. Állandóan próbáltuk helyrehozni a kapcsolatunkat, de pár napos fellángolások után ugyanabba a pokolba tértünk vissza. Eszem ágában sem volt gyereket vállalni egy ilyen házasságba, de nem volt merszem ahhoz sem, hogy 30 évesen elhagyjam a férjemet, és új életet kezdjek.

Amikor épp jó periódusban voltunk, akkor jött össze a baba. A pozitív teszt láttán átfutott rajtam, hogy most összedől az életem, de aztán nem voltam olyan biztos benne, hogy el akarom vetetni.

Mégis egy kis élet. Ám a férjem reakciója olyan volt a terhesség hírére, ami eldöntötte a kérdést. Konkrétan tombolt, amikor mondtam neki, hogy terhes lettem, engem hibáztatott, a fejemhez vágta, hogy csapdába akartam ejteni, és biztos direkt csináltam. Azt is megkaptam tőle, hogy nem fog támogatni semmilyen szinten, itt élhetek a »kölkömmel«, de ne várjam el, hogy apaként viselkedjen majd vele, mert biztos nem is tőle van, hanem félreléptem. Annyira megijesztett ez a balhé, hogy hosszas őrlődés után, az utolsó pillanatban az abortusz mellett döntöttem, és azzal együtt be is adtam a válópert. A baba nélkül talán még most is a lelki bántalmazó férjem mellett élnék és nem merném elhagyni.”

Zsófi nagyon félt az egyedülléttől, de alig másfél évvel a válás után rátalált a szerelem, két éve élnek együtt a párjával, most várják az első babájukat. Az anya ma már azt mondja, hogy megbánta, hogy elvetette a babát, de hálás neki, hogy felforgatta az életét. Szerinte a véletlenül becsúszott babák mindenkit megállásra kényszerítenek, és a hatásukra muszáj átgondolni az életünket – ebben rejlik a sorsfordító erejük.

via nlc

Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük