IDŐUTAZÁS – ezt ették régen a nagymamáink és a nagypapáink

Megosztás

Nem divatok, nem kalóriatáblázatok szerint készítették ételeiket az asszonyok.
Nem divatok, nem kalóriatáblázatok szerint készítették ételeiket az asszonyok, hanem a lehetőségeket szem előtt tartva, a morzsát is megbecsülve, anyáik szokásait követve állították elő nem kis gondossággal mindennapi eledelüket.
A magyar konyha az elmúlt századok során folyamatosan teremtette meg a maga külön gasztronómiai világát. Az ősöktől örökölt ételek mellett számos hatás érte konyhánkat.
A falusi rétegek között nagy táplálkozási különbségek voltak. A szegények elsősorban növényi ételeket ettek, így pl. kásaféléket, kukoricát, kölest, hajdinát, burgonyából készült ételeket, gyúrt és kifőtt tésztákat.. A különböző vallások előírásai is befolyásolták mikor mit ettek. akiknek a táplálkozásában nagy szerepe volt a különféle kásából, lisztből készült ételeknek.
Egyik kedvelt ételük a sült pép, más néven görhe vagy málé. Kukoricalisztből készül tejjel leforrázva, majd kizsírozott tepsibe öntve, sütőben megsütve. A sütés után szeletelve tálalják.
Ma is szívesen fogyasztják a burgonyából készült ételeket. Legismertebb a tört pép vagy krumpliganca: főtt összetört burgonya liszttel, tejjel elkeverve fölforrósítva. Tepertős, túros változata is ismert.
Szokásaik, táplálkozásuk nagy mértékben függött attól, hogy a család mit dolgozott. Mást ettek a földművesek, a favágók, a pásztorok és természetesen az évszakok, az állatvágások ideje, az ünnepek, a nagy nyári munkák is hatottak az étkezésükre.
Hétköznapokon egyszerű, takarékos ételeket készítettek. Reggelire gyakran ettek olcsó, laktató levest /pl. káposztalevest, rántott levest, savanyú levest, lurkó levest/ vagy különböző módon elkészített krumplit /pl. paprikás, főtt, héjában sültet/. Főleg a szegényebbek kukoricából főzött kását, pépet, gánicát, gombócot fogyasztottak. Délben kétféle étel került az asztalra, valamilyen leves mindig megtalálható volt. Mellé valamilyen tésztaételt ettek, pl. kifőtt tésztát, kelt rétest, pogácsát, búzagánicát stb.
Vacsorára a délről maradt ételeket ették vagy levest főztek. A vacsorát nyáron aludttejjel fejezték be, télen főtt, aszalt gyümölcsöt ettek. Az aszalt gyümölcsök felhasználása széleskörű volt, nemcsak főzve, önállóan, de levesként, és tésztaételekbe töltelékként is fogyasztották.
A magyar konyha, minden híresztelés ellenére, egészséges. Legalábbis az a változata, ahogy eleink főztek még 50 évvel ezelőtt is. A szegény paraszti konyha megfelel a modern táplálkozástudománynak is!
Élelmiszert üzletben nem vásároltak a régi időben, táplálékukat maguk termelték. A kert, az ól, a mező adta egész évi táplálékukat.
„Manapság egyre ritkábban találkozni olyan fogásokkal, amelyek valóban az évezredes, évszázados hagyományos ízeket mutatják meg. Minden ősi fűszerünk egyben gyógynövény is, ízük harmóniája egyidejűleg szolgál testi, érzelmi, gondolati egyensúlyunk megtalálásához. A főzés a nő, a családanya jelképe. A nő felelős a családi tűzhely melegéért, s ha nem vigyáz rá, a tűzhely kihűl, a család szétesik. A család tagjai akkor tartózkodnak szívesen otthon, ha melegséget, szeretetet, jó főtt ételt (régi mondás, hogy a férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út), jó illatokat találnak a lakásban. Nem mindegy, hogy a családanya örömet talál-e a főzésben, sütésben, nem véletlen, hogy a magyar nyelv azt mondja, milyen finom ez az étel, érződik, hogy szívvel készült.
Tócsni
A tetszőleges mennyiségű burgonyát nagyobb lyukú reszelőn lereszeljük. Szintén ízlés szerinti mennyiségben adunk hozzá pár gerezd fokhagymát, sót és borsot. Végül kevesebb mennyiségű lisztet adunk hozzá, mint amennyi a burgonya, kevés vízzel felöntjük, hogy folyós legyen a tésztája. Forró olajban kisütjük mindkét oldalát. Ha kész tegyük szalvétára vagy valamilyen papír konyhai törlőre, hogy az olajat felszívja a tócsniról. A tetejét megkenhetjük tálaláskor tejföllel is, de magában is nagyon finom.
Lepény
A kása és a kenyér között foglal helyet. Régebben kölesből, hajdinából, újabban lisztből és legújabban kukoricából készítik: ez utóbbi neve, ha lágyan sült, akkor prósza (görhe vagy görhöny). A lepénynek való kukoricalisztet faluhelyen leforrázzák, egyik éjszakán át leborítva tartják, hogy erjedjen, majd reggel megzsírozott vas tepsibe teszik, tejjel föleresztik, és tüzes kemencében megsütik.
A rétesek, bélesek finomabb lisztből készült, néha hártya vékonyságúra nyújtott, ügyesen összehajtott kelt tészták: töltelékük tök, répa, alma, krumpli, kása, korpa, dara, káposzta, káposztatorzsa, mogyoró, szilva, túró, dió, mák, lekvár meggy stb. A kalácsok tejjel készült, dagasztott, kelt, üres vagy töltött tészták: van diós, mákos, ízes stb. kalács.
A perec lehet kenyér-vagy kalács-tésztából. A sós vízben kifőzött, megszikkasztott és tepsiben kisütött ormánsági perec sokáig eltartható.
A fánkok zsírban sült, keletlen vagy kelt tészták. Sokféle fajtájuk ismeretes: csörme, csőrőge, herőce, pampuska, pánkó, sulyom, tyúkláb stb.
A hajdani hagyományos falusi ételek receptjeit nem írták le, minden gazdasszony a fejében hordozta. Ha esetleg elfelejtett valamit, megkérdezte a nála tapasztaltabbtól. Nem bíbelődtek sokféle fogással, a repertoár elég egyszerű volt. Szinte mindig ugyanazokat az ételféléket cserélték-váltották hétről hétre. De bármit főztek, az ízletes, kívánatos volt.

Megosztás

Szóljon hozzá a témához regisztráció nélkül