Így lesz könnyű, pufi és szalagos a farsangi fánk

Így lesz könnyű, pufi és szalagos a farsangi fánk

Sharing is caring!

Vége a karácsonyi időszaknak, vízkeresztkor lebontottuk a karácsonyfát és máris itt gázolunk szügyig a farsangi szezonban. Hát bálozni, azt nem fogunk. Mindegy, már hozzászoktunk, több is veszett Mohácsnál, meg tudnám még pufogtatni a vigasztaló bölcsességeket, de nem tisztem, helyette viszont elmesélem, hogy hogyan kell farsangi fánkot sütni. Mert abból, hogy a frizura rendben van, az étel meg az asztalon, még soha nem lett baj.

A hagyományos, szalagos farsangi fánk nagymamás műfaj. Ennek több oka is van, de a legfontosabb, hogy egyrészt már egész évben ehetünk bolti, színes cukormázas csodafánkokat, másrészt meg van egyszerűbb módja is a fánkkészítésnek, amit a fiatalok művelnek előszeretettel és mintegy félórás meló, nagyjából annyi ideig tart elkészíteni (mosogatással együtt), mint egy tejbegrízt. Mi most nem ezzel foglalkozunk, csak az eredeti, hagyományos megoldással.

Cecilia asszony, a mi jótevőnk

farsangi fánk, habár természetesen a miénk, nem magyar találmány, sőt, több nép is a magáénak tartja, leginkább az osztrákok, közelebbről a bécsiek. A bécsi fánkot a monda szerint egy Cäcilia Krapf nevű udvari pékasszony találta fel, mint Fleming a penicillint: véletlenül. Innen ered a fánk osztrák elnevezése is: Krapfen.

Szóval úgy volt, hogy Cäcilia asszony megharagudott a férjére és hozzávágott egy darab kelt tésztát, ami véletlen az ura zakója helyett a forró olajban landolt és amikor vigyázva kihalászta és megkóstolta, láss csodát, finom volt.

A Cili-féle fánk, a Cilikugeln a napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus egyik legmenőbb eledele volt, és nem akarok ízetlen tréfákat sütögetni, de van egy olyan érzésem, hogy az idei farsangi szezonban is csak Cili-fánkot fogunk majszolni.

Tippek és trükkök a tökéletes farsangi fánkhoz

Hogy nehéz-e farsangi fánkot sütni? Hát, az nézőpont kérdése. Ha például szoktál macaront sütni és hozzá vagy szokva a kudarchoz, akkor végül is nem vészes. Persze, ennek is vannak fokozatai: van, amikor csak vizuális problémák jelentkeznek (fánknál nem lesz szalagos, macaronnál nem lesz talpa vagy kifakul), de az azért a fánkkal nem szokott előfordulni, hogy úgy nézzen ki végül, mintha Jabba köldökéből jött volna ki elébb, ellentétben a macaronnal.

A tál falán látszik, hogy ez egy lágy, nehezen kezelhető tészta, de legalább jól megkelt (A szerző fotója)

Az ízét és az élvezhetőségét viszont nagyon is el lehet rontani, többféleképpen is, és most nem akarok tippeket adni, inkább elmondom, hogyan kerüljük el a fiaskót. Először is a tésztának tényleg lágynak kell lennie, éppen ezért, fájdalom, nem igazán lehet dagasztógéppel csinálni, mert feltapad a tál oldalára. Komoly érvágás ez, tudom, de nem baj, évente egyszer végül is visszatérhetünk a gyökerekhez, izmosodjanak azok a vállak!

A másik, amire vigyázni kell, hogy miután jól kidolgoztuk, keljen meg rendesen az a tészta! Ha jól dolgozunk, jó erős sikérszálak keletkeznek és attól lesz könnyű, pufi és levegős a fánk.

A harmadik változó a történetben pedig az olaj hőmérséklete. 180 fok legyen. Oké, csak vicceltem, mármint tényleg annyinak kell lenni, különben vagy megég a tészta és belül nyers marad, vagy pedig megszívja magát olajjal és egyiket sem szeretnénk, de honnan fogjuk megtudni, hogy ideális hőmérsékleten sütünk-e? Empirikus úton, vagyis próbasütést végzünk. Amikor úgy érezzük, hogy már forró az olaj (a beleszórt csipet tészta rögtön feljön), akkor beleteszünk egy tésztakorongot és megnézzük, mit ad elő. Ez persze még mindig nem garancia semmire, menet közben folyamatosan állítgatni kell a hőmérsékletet, hogy éppen jó legyen, viszont azzal a békés tudattal tehetjük az asztal közepére a fánkot, hogy mi mindent elkövettünk a cél érdekében.

Ja, és persze a nagy kérdés az, hogy mitől lesz szalagos a farsangi fánk? Attól, hogy annyira pufi a tészta, hogy úszik az olaj tetején, mint egy labda, és hiába sütjük meg mind a két oldalát, középen lesz egy sáv, ami nem fog érintkezni a forró zsiradékkal, ezért halvány marad. Miért érzem mindig úgy, hogy itt is egy bugból lett feature, mint a macaronnál a talp?

Helytakarékosan szaggatjuk (A szerző fotója)

Farsangi fánk

Hozzávalók

  • 3 dl tej
  • 3 dkg élesztő
  • 3 evőkanál cukor
  • fél teáskanál só
  • 1 evőkanál rum
  • 5 tojássárgája
  • 6 dkg vaj
  • 50 dkg liszt
  • és olaj a sütéshez, jó sok, hogy úszni tudjon benne a fánk

 

Belül foszlós, kívül aranybarna, szalagos fánk. Csodálatos! (A szerző fotója)

Elkészítés

  1. Először langyosítsuk meg a tejet, keverjük bele a cukrot, morzsoljuk bele az élesztőt és hagyjuk békén, hogy felfusson.
  2. Közben készítsük elő a többi hozzávalót: mérjük ki egy tálba a lisztet, válasszuk szét a tojásokat, olvasszuk meg a vajat.
  3. Öntsük bele egy tálba a felfutott élesztőt, keverjük bele a vajat, a tojássárgájákat, a rumot és a sót, kutyuljuk jól össze egy kézi habverővel, majd apránként adjuk hozzá a lisztet. Először még tudjuk a habverővel kevergetni, később átváltunk fakanálra, majd jön a kezünk, és a hagyományos mozdulatokat alkalmazzuk: megragadjuk az edény fülét, a másik kezünk ujjaival pedig a tészta alá nyúlunk és ütemesen magunk felé húzgáljuk: dagasztjuk. A fél kiló liszt elvileg elfogy, de nem feltétlenül, apránként adjuk hozzá inkább, hogy egy igen lágy, de kezelhető tésztát kapjunk. A végén is ragadni fog.
  4. Amikor már szép hólyagos, letakarjuk és hagyjuk kelni háromnegyed-egy órán át. Ekkor kiborítjuk egy lisztezett deszkára, de nem gyúrjuk össze, nem törjük, hanem csak lenyomkodjuk az ujjainkkal, hogy kimenjen belőle a felesleges levegő, majd sodrófával még egy kicsit rásegítünk, hogy sima legyen a teteje. Nagyjából másfél centi vastagra nyújtjuk.
  5. Most elővesszük a fánkszaggatót és kiszaggatjuk a tésztát, minél szorosabban, annál jobb. Végül a maradékot összegyúrjuk és újra megkelesztjük, majd újra kinyújtjuk és kiszaggatjuk, de addig is letakarjuk a kiszaggatott tésztát és hagyjuk pihenni még vagy negyedórán át.
  6. Végül olajat forrósítunk. Amikor elég meleg, vagyis a beledobott tésztadarab rögtön felugrik, beleteszünk egy próbadarabot, aminek a közepébe az ujjunkkal lyukat mélyesztettünk. A lyukkal lefelé tesszük először az olajba, lefedjük. Egy perc múlva levesszük a fedőt, sütjük még egy percig, vagy amíg megfelelő nem lesz a színe, majd megfordítjuk és a másik oldalát is sütjük egy percig, majd kiemeljük, lecsepegtetjük. Papírtörlővel kibélelt tálra szedjük, majd tányérra, a közepébe baracklekvárt kanalazunk, megszórjuk porcukorral és boldogan befaljuk.

Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük