Közelebb a tundra, mint gondolnánk

Sharing is caring!

Jégkorszaki élővilág népesíti be a Szent Anna-tó szomszédságát. A Mohos-tőzegláp területén jártunk.

Az erdélyi Mohos-tőzegláp térségében ritka, jégkorszakból fennmaradt, kizárólag itt élő növényekkel találkozhatunk. A lápnak helyet adó kráterbe lépve igazi természeti kincs, Európa legdélebbi tundra foltja fogadja a látogatókat. Az ingoványos terület azonban nem veszélytelen, a belépés csak idegenvezetővel lehetséges. Szerkesztőségünk képes összefoglalója:

Kb. 35 ezer évvel ezelőtt a vulkáni tevékenység során a Csomád-hegység területén egy kirobbanó kráter maradványában, csapadékvízzel feltöltődve keletkezett az egykori Mohos-tó. Rá pár ezer évre a ma Szent Anna-tónak otthont adó ikerkráter is kitört, hatlamas robbanás kíséretében. A szomszédos Mohos-tavat csaknem teljesen feltöltötte valamint beborította a fiatalabb kráter kirobbanása során kiszóródó hamu és törmelékanyag. A napsütés hatására megkérgesedő felszínen tőzegmoha telepedett meg.

A tőzegmoha jelenti az egyedüli táptalajt az azóta kialakult különleges növényzet számára. A moharéteg néhol több méterig is lenyúlhat, máshol azonban mindössze pár 10 centiméter vastagságú.

A területre lépve alattunk alig pár tíz centire az eredeti tó felszíne található. A változó vastagságú növényzetre a bejárhatóság érdekében pallókat helyeztek ki. A turistaútvonalat az erre járó medvék nyomvonalán alakították ki, hiszen ez már biztonságosan elbírta az ösztönösen közlekedő állatot. A pallókon ugrálva az egész környezet beremeg, mozog a lábunk alatt. A fák tetején is látszik, ahogy az dobbantásunkból származó hullámzás megmozgatja a környezetünket. Az idegenvezető, a botját a mélybe könnyedén le tudja dugni, kiemelve mutatja nekünk, hogy azon semmiféle föld, csupán egy kis moha maradt. A lápot 1908-ban vízlevezető árkokkal kerítették be, hogy a hatalmas tőzegingoványban a környéken legelő szarvasmarhák ne süppedjenek el.

A talajt alkotó moha savas, tápanyagszegény élőhelyet biztosít a növényzetnek, így a láp területén azok alig nőnek. Utunk során túlnyomórészt törpenyírral és tundrafenyőkkel találkozhatunk. A fák évenként mindössze 3-4 mm-rel lesznek magasabbak.

Egy-egy helyen a vízfelszín apró, ám több 10 méter mély tavacskákként, azaz tengerszemekként bukkan elő a növényzet közül. A víz itt is, mint mindenütt alattunk, rendkívül savas, 3,8-4 pH értékű, nagy élet nincs benne, legfeljebb egysejtűek ha akadnak.

A népszerű feketeáfonyán kívül sok ritka, jégkorszakból fennmaradt növénnyel találkozhatunk. Egyes fajok a sarkvidéki, azaz tundra éghajlatra jellemzők, és észak felé haladva is legközelebb csak Szibériában találhatók meg.

mámorka például az áfonya szakasztott mása, azonban vigyázni kell vele, fogyasztása hallucinogén és hashajtó hatású.


Kép forrása: Pixabay

harmatfű tápanyag híján rovarokkal nyer utánpótlást, leveleit összecsukva “hússal” táplálkozik.

A rozmaring hasonmása, a tőzegrozmaring is megtalálható a terület növényzetének színes palettáján. Ez a faj, konyhai párjával ellentétben halálosan mérgező, virágjából pedig cián nyerhető ki.


Kép forrása: Wikipedia

A területet 1980-ban fokozottan védetté nyilvánították. A helyszín egész évben látogatható, a megközelítésről és tudnivalókról a mohos.ro oldalon olvashatunk bővebben.

Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük