Már két hónapja keresi kámforrá vált fiát egy kétségbeesett Komárom megyei édesanya. Török Zoltán rejtélyes eltűnése mögött egy tragikus múltbéli esemény állhat, amit máig képtelen volt feldolgozni.

A 28 éves fiatalember gyermekkorában szemtanúja volt édesapja borzalmas halálának, amely tragédia az egész életét teljesen beárnyékolta.

– A volt párom a garázsban dolgozott, én pedig a konyhaablakon kinézve azt láttam, hogy füst áramlik ki a helyiségből. Azonnal odasiettem, de amikor kinyitottam az ajtót, belobbant az egész. A garázs közepén hatalmas tűz keletkezett, a férjem pedig a belső sarokban imádkozott, ordított az életéért. Az egész épület lángolt. Nagyon sokáig magamat okoltam azért, hogy nem mentem be érte, de már nem tudtam volna segíteni rajta. Még így is megégtem, hat hétig mesterséges kómában tartottak, három életmentő műtéten és négy plasztikai beavatkozáson estem át. A tűzoltók éppen a gyerekeink orra elé dobták le az édesapjuk összeégett holttestét, ami kiheverhetetlen traumát okozott nekik. Zolit pedig különösen megviselte. A férjem után most a fiamat is elveszítettem – mesélte a könnyeivel küszködve a Blikknek Mezősi Andrea.

Zoltán sosem tudta feldolgozni, hogy gyerekként nézte végig, amint meghal az édesapja

Zoltán az elmúlt években Tatán dolgozott az építőiparban. Eleinte a barátnőjével lakott, de a szakításuk óta a főnöke biztosított neki szállást a munkájáért cserébe. Édesanyjával szoros kapcsolatban álltak, szinte minden második nap beszéltek telefonon. Utoljára augusztusban találkoztak.

– Az utolsó hívásnál úgy köszönt el, hogy másnap is keres majd, és azt is mondta, hogy szeret. Néhány napig mégsem jelentkezett, de én azt hittem, csak elfoglalt. Végül felhívtam a főnökét, aki közölte, hogy már nincs nála. Sajnos, akkoriban tönkrement a telefonja, az egyik kollégája készülékéről tudtuk tartani a kapcsolatot – magyarázta lapunknak az 52 éves nő.

Kiderült, hogy a férfit korábban megbírságolták, amiért nem viselt szájmaszkot, az összeget viszont nem tudta befizetni, ezért 10 nap elzárásra ítélték. A büntetés-végrehajtástól Andrea megtudta: a fiát szeptember 4-én engedték ki a baracskai börtönből. Azóta nem tud róla semmit. A rendőrségre többször is bement, végül el is rendelték Zoltán körözését.

– Ha minden rendben lenne vele, már rég jelentkezett volna. Nagyon jól tudja, hogy remegek a gyerekeimért. Még Tatára sem ment vissza a munkaadójához. Sajnos, már a legrosszabbra is gondoltam, de nagyon remélem, hogy élve előkerül. A mai napig mélyen érinti, hogy annak idején pont a születésnapján veszítette el az édesapját – tette hozzá a megtört asszony.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.