A koronavírus-járvány megjelenésével a világ figyelme a denevérek felé fordult, laikusok kezdték kritizálni, hogy miképp dolgoznak biológusok és virológusok a potenciálisan veszélyes denevérfajokkal. Pedig valójában senki nem lesz beteg attól, hogy egy denevér rátüsszent, a zoonótikus vírusok esetében ugyanis rengeteg – számukra – ideális feltételnek kell összejönnie ahhoz, hogy állatról emberre, majd emberről emberre ugorjanak.

Nemrég bizonyosodott be, hogy az Egyesült Államok Országos Allergia és Fertőző Betegségek Intézete dollármilliókkal támogatott vuhani denevér- és koronavírus-kísérleteket, ami újabb lendületet adott a laborból szabadult SARS-CoV-2 elmélet kivizsgálásának. Ezzel a témával külön cikkben tervezünk foglalkozni, de érdemes egy kicsit tisztázni azt is, hogyan zajlanak ilyenkor a terepi kutatások, laikus számára ugyanis a koronavírust potenciálisan hordozó denevérek körüli munka veszélyesnek tűnhet. Dr. Kemenesi Gábor virológus, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa segít tisztázni a terepi munkával kapcsolatos tévhiteket.

Az átlagember úgy gondolhatja, hogy a pandémia úgy alakult ki, hogy egy denevérben ott volt a SARS-CoV-2 vírus, valakit megharapott, és elindult a járvány.

„Pedig egyáltalán nem így történt. Tudni kell, hogy egy csomó, egymáshoz hasonló vírusvariáns lehet egyetlen denevérben is, ezeknek viszont általában először egy másik közvetítőre kell ugraniuk, hogy aztán embert is meg tudjanak fertőzni” – mondta Kemenesi Gábor.

„Talán egymillió átugrásból tud kialakulni egy olyan, ami, megint csak a megfelelő körülmények között, át tud fertőzni valami másra. Minden egyes átugrás ugyanis olyan változást jelent a vírusban amely szélesíti a terjedés lehetőségeit, kiszakítja egy-egy gazdaszervezet korlátaiból.”

A folyamatról és az átugrások esélyeiről a Nature szakfolyóiratban jelent meg összefoglaló – itt az ábrákon is látszik, mennyire sok feltételnek kell jelen lennie ahhoz, hogy egy zoonózis megtörténjen. A virológus és kollégái sokat járnak terepre denevérpopulációk vírusait, köztük a koronavírusokat is tanulmányozni, így pontosan tudja, mennyi esélye van annak, hogy egy kutató munka közben elkapjon valamit egy állattól.KAPCSOLÓDÓ

Évente több százezerszer ugorhatnak át emberekre a SARS-hoz hasonló vírusokKutatók térképet készítettek, hol érdemes a legjobban figyelni az új betegségekre.

Annak, hogy egy koronavírus át tudjon ugrani a közvetítő fajra, majd az emberre, nagyon sokat, sokszor és sokáig kell találkoznia mindkettővel. Éppen ezért nem is csoda, hogy már a második SARS-járvány indult Közép- és Kelet-Ázsiából:az itt található élőállatpiacok olyan fajokat zárnak össze huzamosabb ideig, amelyek egyébként a természetben nem találkoznának, ilyenkor a vírus számára új pálya jön létre, új evolúciós adaptációs lehetőségei lesznek, másfelé mutálódhat, ezzel pedig megnő az esélye annak, hogy egy emberre is veszélyes variáns alakuljon ki.

„Ahhoz, hogy egy ilyen vírus az emberre átugorjon, először meg kell teremteni olyan közegeket, ahol találkozunk olyan állatokkal, amelyekkel a vadonban kevesebbet futnánk össze – ilyen például egy élőállatpiac. De előtte egy állat, jellemzően ugyanezekben a közegekben, találkozik olyan más fajjal, amivel egyébként nem tenné, mondjuk, egy cibetmacskával, ahogy a SARS-CoV-1-nél is történt” – magyarázta a szakértő. „A potenciálisan zoonótikus vírusok nem úgy alakulnak pandémiává, hogy a víruskutatóra rátüsszent egy denevér. Ilyen munka közben veszélyes betegségként inkább veszettséget lehet elkapni, ami egyébként szintén lehet halálos.”

Éppen ezért nem meglepő, hogy a denevérekkel dolgozó tudósok védőfelszerelést hordanak, ráadásul a kutató a denevért is védi, hogy hozzá se kerüljön be semmilyen idegen patogén. A vírusnak amúgy sem elég ilyen eseti, ritka találkozó az emberrel, és ha esetleg emberre ugrik is, többszörösen mutálódnia kell ahhoz, hogy emberről emberre terjedni is tudjon. Ahhoz, hogy járvány alakuljon ki, a koronavírushoz hasonló vírusoknál alapvető, hogy legyen ideje adaptálódni és hozzászokni az új gazdához. Ezen kívül szükség van egy, az aktuális vírustörzsre nagyon fogékony, közvetítő állatra is.

Elméletben persze megtörténhet, hogy a köztes állatfaj kimarad a fertőzésláncból, és a denevérről rögtön emberre ugrik a vírus.

Ha egy kutatócsoport sokat foglalkozik ugyanazzal a denevérpopulációval, kis eséllyel ugyan, de előfordulhat ilyen – itt jön képbe a fent említett védőfelszerelés, ami légzésvédelmet, védőruhát, gumikesztyűt jelent. Ha például valaki mintázni megy egy barlangba, attól függően, mit csinál a denevérrel, szájmaszk is kellhet, ami kifelé vagy befelé egyaránt védhet.

„Ilyenkor ráadásul nem is csak az állatra, de a mintára is úgy kell vigyázni, mint a hímes tojásra: levesszük, gyorsan lefagyasztjuk, és már megyünk is vele a laborba” – mondta a virológus.HIRDETÉShttps://dce5703bd8c1df6bf80e591125e424ce.safeframe.googlesyndication.com/safeframe/1-0-38/html/container.html

Ugyanakkor érdemes tudni, hogy ha megnézzük az eddigi koronavírus-járványokat, mindig volt köztes gazda: a koronavírus esetében továbbra is úgy tűnik, hogy a tobzoskáról ugrott át a patogén az emberre. Ráadásul annak ellenére, hogy elméletben kihagyható a köztes állat, ez jelentősen vírusfüggő, így összetettebb a kép, hiszen nem minden víruscsoport viselkedik ugyanúgy.

KAROLY ARVAI / POOL / AFPKoronavírus-kutatás zajlik a Pécsi Egyetem Szentágothai János Kutatóközpontjában.

„Évek óta mondja minden ezzel foglalkozó kutató, hogy egyre valószínűbb egy nagy járvány kialakulása, a koronavírusnál már 2003-ban láttuk ezeket a folyamatokat. Már 2018-ban jött ki olyan publikáció, amelyből látszott, hogy a denevéreket piacra hurcoló embereknél SARS-féle koronavírusok elleni antitestek vannak. Ez is bizonyítja, hogy átugrások folyamatosan vannak, de csak millióból egyszer lesz egy olyan átugrás, ami olyan sikeres vírust eredményez, ami emberről emberre jól terjed.”

„Érdemes visszanézni, hogy a SARS-1-nél mi történt: a denevérről átugrott a cibetmacskára a vírus, amiben kialakult egy cibetmacska-variáns. Nem is csoda, hiszen ezeket a szerencsétlen állatokat egymásra pakolt ketrecekben árulták a piacokon. Így ez a fajta koronavírus képes volt adaptálódni a macskához, ráadásul folyamatosan találkozott emberekkel is. Úgy mutálódott, hogy embert fertőzzön, aztán emberről emberre is elkezdett jól terjedni.”

Ebből is jól látszik, hogy egy járvány kialakulásához nem elég egy denevérharapás: gyakran és hosszan kell olyan feltételeknek fennállniuk, amik elősegítik a megfelelő mutálódásukat először egy másik állatra, majd az emberre.

Az otthon, redőnytokban megbújó denevéreket tehát nem szabad bántani, mert nem terjesztik a koronavírust, ellenben rendkívül hasznos és védett állatok.

Aki mégis aggódik, annak érdemes a madárinfluenza terjedésére gondolni: tömegével összezárt madártelepek és piacok nyújtottak tökéletes körülményeket arra, hogy a madarak között terjedő betegség néha emberre is átugorjon. De ahogyan az otthon nevelt kiskacsától sem lesz senki madárinfluenzás, úgy nem lesz az otthon közelében áttelelő denevértől sem koronavírusos – sőt még azok a kutatók sincsenek veszélyben, akik rendre denevérekkel dolgoznak.

via

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük