Nem biztos, hogy boldogabbak lennénk, ha hetente csak négy napot járnánk dolgozni

Megosztás

A munka világának repülő autója: a közgazdászok leggyakrabban csak így hivatkoznak a négynapos munkahétre, a gúnyos elnevezéssel arra utalva, hogy ez is egyike azoknak az egyébként nagyszerű ötleteknek, melyekből egész mostanáig nem lett semmi, annak ellenére sem, hogy a feltételek már hosszú évek óta adottak, és hogy a háromnapos hétvége gondolata legalább fél évszázada foglalkoztatja nemcsak a közgazdászokat, hanem a vállalatvezetőket és a kormányzatokat is. Talán majd most: azután, hogy a japán Microsoftnál óriási sikerrel zárult egy kifejezetten erre vonatkozó, egy hónapig zajló kísérlet, egy lépéssel közelebb kerülhetünk a „szórakozás korához”, amit még John Maynard Keynes, angol közgazdász jósolt meg – közel száz évvel ezelőtt.

De mi is történt Japánban?

Szerettem volna elgondolkodtatni a dolgozóinkat, és megmutatni nekik, hogyan igenis elérhetnek 20 százalékkal kevesebb munkaidő alatt ugyanolyan, vagy még jobb eredményeket” – idézi a brit Guardian Takuja Hiranót. A Microsoft japán leányvállalatának CEO-ja idén nyáron zöld utat adott az elsőre meglehetősen titokzatos nevű Work-Life Choice Challenge Summer 2019 projektnek, amivel a cégvezetés tulajdonképpen semmi mást nem csinált, csak ellenőrzött körülmények között tesztelte a négynapos munkahét vállalaton belüli hatásait.

A kísérlet augusztus első napján indult, egy hónapig tartott, és a cég összes (mintegy 2300) alkalmazottja részt vett benne, vállalva, hogy ugyanazért a bérért augusztus hónap minden hetén egy teljes nappal kevesebbet dolgoznak. A tesztidőszak eredményei végül magukat a cégvezetőket is meglepték, mert azon túl, hogy a dolgozók kipihentebbek és boldogabbak lettek,

  • 40 százalékkal nőtt a produktivitásuk,
  • 25 százalékkal csökkent a kivett szabadságok száma,
  • hatékonyabbak lettek a meetingek,
  • sőt még az áramfogyasztás is csökkent 23 százalékkal.

Ám hiába a mindent elsöprő siker, aminek híre végül az egész világot bejárta, a cégnél egyelőre mélyen hallgatnak arról, véglegesen bevezetik-e majd a négynapos munkahetet. A Guardian kérdésére a japán Microsoft szóvivője annyit mondott: „Folyamatosan keressük az új lehetőségeket, hogy motiválhassuk a dolgozóinkat, és fejlesszük a munkakörülményeiket.

„A történelem minden más kultúrájánál többre tartjuk a munkát”

Ha valaki, akkor minden bizonnyal John Maynard Keynes lenne a legjobban meglepődve azon, hogy a 21. század elején, 2019-ben még mindig csak ötletelünk azon, hogy megpróbálkozzunk-e a négynapos munkahéttel, vagy sem. A neves angol közgazdász ugyanis már 1936-ban arról írt, hogy 2030-ban legfeljebb 15 órát töltünk majd munkával egy héten, ami azért nagy szó, mert akkoriban a világ nagyobbik része legfeljebb csak hírből hallott még a 40 órás munkahétről is. Maynard ennek ellenére és a trendekre hivatkozva állította, az emberiség öles léptekkel halad a „szórakozás kora” felé, amikor is az „emberek legnagyobb problémája majd az lesz, hogy mivel töltsék ki a szabadidejüket.”

A japánoknál már bevált a négynapos munkahét (Fotó: Noriko Hayashi/Bloomberg via Getty Images)

Lássuk be, ettől még nagyon messze vagyunk. És ennek csak az egyik, ráadásul még csak nem is a jelentősebb oka az időközben megjelenő fogyasztói társadalom. Benjamin Kline Hunnicutt szerint annál, hogy manapság a pihenésnél is többre értékeljük a luxuscikkeket, sokkal nagyobb baj, hogy a „kultúránk a történelem minden más kultúrájánál többre tartja a munkát”. Az Iowa Egyetem professzorának 2014-ben megjelent könyvéből kiderült az is, hogy abban a korban élünk, mikor a munkát konkrétan önmagáért tartjuk értékesnek, és olyan emberek vesznek körül (a baby boomer generáció), akik még most is meggyőződéssel hiszik, hogy kizárólag a munka az, ami választ adhat az emberiség összes nagy kérdésére.

Ha Japánban jó volt, miért nem vezetik be az egész világon?

Legyen bármilyen furcsa is, a négynapos munkahét legnagyobb ellenségei nem a közgazdászok (már csak azért sem, mert ők fél évszázada kampányolnak a rövidebb munkahét mellett), és még csak nem is a kormányzatok. A munkáltatók azok, akik miatt rendre elhasal a dolog – derül ki a New York Times elemzéséből. A lap állítja: a cégvezetők legnagyobb része azért ódzkodik a 40 órás munkahét megbolygatásától, mert

  • nem bíznak a munkavállalóikban,
  • nem értik a rövidebb munkahét előnyeit,
  • nem érdekli őket a változtatás lehetősége.

És ha mindez nem lenne éppen elég, akkor ott van még az is, hogy mostanáig relatíve kevés olyan jól dokumentált kísérlet zajlott a témában, ami meggyőzhette volna a szkeptikus cégvezetőket arról, hogy a négynapos munkahét bevezetése igenis jó ötlet. Pedig próbálkozások a mostani japán kísérlet előtt is voltak már szép számmal.

via GIPHY

Például az Egyesült Államokban, ahol 2008-ban egy utah-i cég átállt arra, hogy az alkalmazottai hetente nem ötször nyolc, hanem négyszer tíz órát dolgozzanak. Csakhogy aztán a kísérletnek 2011-ben váratlanul vége szakadt anélkül, hogy elég adat gyűlt volna össze a teszt kiértékeléshez. Svédország egy fokkal szerencsésebb volt: ott egy kisvárosi kórházban tesztelték a rövidebb munkahetet, és azt tapasztalták, hogy azok az ápolók, akik heti öt napban összesen 30 órát dolgoznak, egészségesebbek és boldogabbak, mint azok, akik hetente 40 órán át látnak el feladatokat. Ennek a svéd boldogságnak azonban ára volt: plusz munkaerőt kellett felvenni a kiesők helyére.

Az egyetlen ország, ahol a négynapos munkahétből hosszú távon is siker lett, Új-Zéland. Ott 2018-ban egy 240 munkavállalót foglalkoztató pénzügyi tanácsadó cég, a Perpetual Guardian gyürkőzött neki a modell tesztelésének, ami – hasonlóan a japán példához – végül csodálatos eredményekkel zárult. „Az alkalmazottaink még a korábbiaknál is hatékonyabbak lettek” – nyilatkozta Andrew Barnes cégtulajdonos, aki nemcsak hogy véglegesítette a négynapos munkarendet az általa vezetett cégnél, de kollégájával, Charlotte Lockharttal most azon dolgozik, hogy más vállalatokat is rábírjon a váltásra.

Négynapos munkahét: pró és kontra

Bár alkalmazotti oldalról nehéz ezeket észrevenni, a négynapos munkahétnek igenis vannak hátrányai. A rendszer adott körülmények között valóban növelheti a produktivitást, a dolgozói hatékonyságot, csökkentheti az e-mailek és a felesleges meetingeken töltött órák számát, arról már nem is beszélve, hogy aki hetente 40 óránál kevesebbet dolgozik, egészségesebb és boldogabb, a kiégésről pedig legfeljebb a hírekből olvas, de ezzel egy időben felvet egy csomó égető kérdést is:

  • Négyszer 8 vagy négyszer 10 óra legyen a heti munkaidő?
  • Mindezt ugyanannyi fizetésért? Vagy a munkával töltött órák csökkenésének arányában csökkenjen a munkabér is?
  • Mi legyen a tanárokkal? Az óvónőkkel? És a hivatalnokokkal? Ha mindenki csütörtökig dolgozik, nekik miért kell pénteken is?

Jelenet a Hivatali patkányok című filmből

A New York Times cikke rámutat, hogy a japán Microsoft augusztusi kísérletéig kizárólag olyan tanulmányok léteztek a témában, amik egytől-egyig a munkavállalók és nem a munkáltatók szempontjából vizsgálták a négynapos munkahét előnyeit. Aztán jöttek a japánok, akik most végre arra is rámutattak, hogy egy ilyen jellegű változtatás nem csak a dolgozóknak tesz jót, hanem az üzletnek is. A japán kísérlet ebből a szempontból valóban úttörő. Ettől függetlenül az eredményeket érdemes minimum óvatosan kezelni, már csak azért is, mert a japán Microsoft dolgozói kezdettől fogva tudták, hogy kísérletben vesznek részt, figyelik őket, és ha jól teljesítenek, annak akár tartós hatása is lehet a munkaidejükre.

Nem is a négynapos munkahét a megoldás?

Dr. Szilágyi Judit, a Forbes vendégszerzője szerint tévúton jár az, aki azt gondolja, van összefüggés a kiégés és aközött, hogy négy vagy épp öt napot dolgozunk-e. „Tapasztalataim szerint a dolgozók sokszor nem is a sok munkától égnek ki, vagy tapasztalnak stresszbetegséggel összefüggő tüneteket. A kiégést gyakran a munka alacsony hatékonysága, a napok értelmetlenségének megélése, a felesleges tevékenységekbe hajszolás okozza: ha ezer olvasatlan e-mailem van, heti 30 órát ülök meetingeken, és fogalmam sincs arról, hogy a munkám hogyan kötődik a szervezeti célokhoz, akkor villámgyorsan kiégek. Akár négy, akár öt napot töltök a munkahelyemen.”

A szakértő szerint csodamódszerek várása helyett minden szervezetnek a saját befolyásolási körében kellene kezdenie a csodát. Hogy csak egy példát mondjunk, a meeting- és e-mail-kultúra megváltoztatásával. „A felhatalmazó vezetés, a flexibilis, otthoni munkavégzést is lehetővé tévő munkarend, a munka természetéhez illeszkedő munkakörnyezet mind-mind olyan elem, amely igazi varázslatként hathat már rövid távon is.”

Megosztás

Szóljon hozzá a témához regisztráció nélkül