Onga – Elviselhetetlen fájdalommal kell megküzdenie egy középkorú férfinek, miután a közelmúltban váratlanul elveszítette a szerelmét. Horváth Zoltán és szerelme 28 éve alkottak egy párt, a fiatal nő halálával nyolc gyermek maradt félárván.

Ezeket látta már?

  • A bajnokság leggyorsabb gólját lőtte a Fradi, újra első helyen az NB I-ben

  • Folytatódik a Lőw-csoda: klubvébét nyert a Chelsea-vel a magyar edző

– Közmunkásként dolgozott Márti, két hete pénteken pedig éppen az óvodában tisztította az ablakot. A létrán állt, majd egyszer csak összeesett. Azonnal hívtak, és mire odaértem, már egyszer újraélesztették. A mentőben beszéltem hozzá végig, magánál is volt, de akkor már nem reagált semmire, szerintem meg sem ismert – mesélte a Blikknek a könnyeivel küszködve Zoltán.

A család fájdalma felfoghatatlan / Fotó Grnák LászlóA család fájdalma felfoghatatlan / Fotó Grnák László

Miután a mentők beértek a nővel a miskolci kórházba, megvizsgálták, de néhány órán belül az agyvérzése miatt beállt nála az agyhalál. Amikor teljesen bizonyossá vált, hogy nem tudják megmenteni, a férje meghozta élete legnehezebb döntését: hozzájárult ahhoz, hogy Mártit lekapcsolják a gépekről, épségben maradt szerveit pedig felajánlják másoknak. A férfi úgy gondolta, ha már rajta nem tudnak segíteni, másnak még megmenthetik az életét. A nő mindössze 39 évet élt.

Zoltán telefonjában őrzi halott felesége fotóit / Fotó: Grnák LászlóZoltán a telefonjában őrzi halott felesége fotóit / Fotó: Grnák László

A Miskolchoz közeli Ongán élő pár az általános iskolában ismerkedett meg egymással és azonnal egymásba szerettek. Kilenc gyermekük született, de az első, egy kisfiú kétéves korában agyhártyagyulladás miatt az apja karjaiban meghalt. Azóta bő két évtized eltelt, a szerelmeseknek pedig sorra születtek a gyermekeik: a legkisebb most 7 éves, a testvérei pedig 9, 13, 14, 16, 19, 20 és 23 esztendősek.

– Imádtuk a gyerekeket, értük éltünk, próbáltunk megteremteni számukra mindent. Én kőművesként minden nap dolgozom, a feleségem a faluban tevékenykedett. Az otthonunkban a saját gyerekeinken kívül három unokánk is velünk lakott. Amikor a kórházi ágyánál elbúcsúztam Mártitól, már nem reagált semmire. Simogattam a lábát, hogy kelljen fel, de már hiába. Megígértem neki, hogy továbbra is vigyázok a gyerekekre és megteszek értük mindent. A halála reggelén még viccelődtünk és beszéltük, hogy majd tavasszal rendbe rakjuk a lakást. Pár órával később pedig már telefonáltak, hogy mentő jött érte – sírta el magát a férfi. Horváth Zoltánné Mártát múlt pénteken helyezték végső nyugalomra az ongai temetőben.

– A gyerekek már tudják, a legkisebb is felfogja, de esténként még keresi, kérdezi, hol van az édesanyja. Ilyenkor azt felelem, hogy a csillagok közül vigyáz rá – tette hozzá a megtörten.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.