Budapest — Egy legendától búcsúzunk! A december 6-án, 78 esztendősen elhunyt Kóbor Jánosra emlékezik a Blikk új sorozata, amelynek harmadik része arról szól, hogyan oszlott fel kis híján az együttes a sikerei csúcsán.

Kóbor János eleinte maga sem gondolta, hogy a zenélésben rejlik a jövője, ám az Omega hirtelen jött hatalmas sikere után, ez nem volt kérdés. Hamar jött azonban a megrendítő pofon, 1971-ben majdnem véget ért a dal.

Pedig nagyon futott a szekér, hiszen 1968-ban jelent meg a zenekar első nagylemeze, a Trombitás Frédi és a rettenetes emberek. Utána 1969-ben a második album, a Tízezer lépés slágereit már egy egész ország fújta. A Gyöngyhajú lány, a Petróleumlámpa és a címadó Tízezer lépés is bombasiker lett, az albumból pedig még TV-műsor is készült. Az Omega ezzel visszavonhatatlanul berobbant itthon és a külföldön is a köztudatba.

1970-ben már a harmadik lemezüket, az Éjszakai országutat adták ki, ami azonban az előzőekhez képest mérsékeltebb sikert aratott. Ráadásul a tagok között is egyre több volt a feszültség. A hetvenes évek elején egy új, improvizatívabb zenei irányzat is berobbant a köztudatba, ami az Omega stílusáról merőben eltérő volt. Mindezeknek együtt volt köszönhető, hogy 1971-ben az együttes három oszlopos tagja, a zeneszerző Presser Gábor, a menedzser-dobos Laux József és felesége, a szövegíró Adamis Anna is távoztak a zenekarból. Ők aztán Frenreisz Károllyal és Barta Tamással kiegészülve megalapították az LGT-t.

A bandát és Kóbor Jánost olyannyira megviselte a három oszlopos tag kiválása, hogy néhány hétig úgy tűnt, hiába az elképesztő hazai és külföldi sikerek, az Omegának vége.

– Úgy éreztem, a banda kettéválásával, hogy elment Laux és Presser, számunkra nincs folytatás, véget ér a pályánk. Nincs értelme ezt folytatni – emlékezett vissza a történtekre a Filmmúzeum Privát Rocktörténet című műsorában Kóbor. – Aztán jött Ciki dobosnak és le volt kötve egy prágai koncertünk. Ott közönségsikert arattunk az új felállásban, ez jelezte, hogy mégiscsak van jövőnk.

Molnár György (balról), Kóbor János, Debreczeni Ferenc, Mihály Tamás és Benkő László új aranykorszakot kezdett 1971-től az Omegával / Fotó: Fortepan – Urbán Tamás

Az Omega tagjai kezdetben nehezteltek Presserre és Lauxra, hiszen kiválásuk után 1972-ben jelentették meg az Élő Omega című albumon a Hűtlen barátok című dalt – nyilván rájuk célozva. Azonban a harag idővel elszállt.

– Csak egy kis időt töltöttünk el úgy, hogy nem volt felhőtlen a kapcsolat, de akkor sem fordultunk el, ha a másikunk belépett ugyanabba helyiségbe, akkor is beszéltünk egymással. Leginkább attól féltem, hogy el fogom veszíteni Mihály Tomi barátságát, de elég hamar megbocsátotta nekem, hogy kiléptem a bandából – emlékezett vissza az InfoRádiónak Presser.

(Következik: Mecky halálával véget ért a csoda)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.