Papadimitriu Athina talpig feketében, lehajtott fejjel érkezett meg Pécsi Ildikó szombati, zártkörű búcsúztatójára, amin a Ripost részt vehetett. A színésznő a kezében azt a mesekönyvet szorongatta, amit Pécsi még 2003-ban, 17 évvel ezelőtt dedikált a legkisebb lányának, Rékának, dicsérve ezzel kiváló színészi teljesítményét.
Athina megindító beszédében nem győzte dicsérni a december 5-én elhunyt pályatársa tehetségét és emberi kvalitásait, utolsó mondatával pedig egyértelműen utalt arra, hogy barátságuk Ildikó halálával nem ért véget.
– Már akkor imádtam őt, amikor még csak a vászonról néztem. Hihetetlen volt az a nőiesség, ami áradt belőle. Később aztán a Csendesek a hajnalok című film forgatása során ismerkedtünk meg, amit Iglódi István rendezett a hetvenes években. Orosz katonalányokat játszottunk, eszperantóul kellett beszélnünk, rengeteget röhögtünk – kezdte lapunknak Athina, aki azt is elárulta, sosem volt közte és Ildikó között féltékenységből eredő női rivalizálás.
– Sosem volt köztünk cicaharc! Nagyon szerettem őt és ő is szeretett engem, de amikor kiderült, hogy még a halála előtt felkért erre a búcsúbeszédre, akkor éreztem, hogy mennyire közel áll a természetünk egymáshoz – fejtegette Papadimitriu, aki azért is tudta hibátlanul elmondani a beszédét, mert úgy gondolta, a búcsú Ildikótól nem örökre szól, a temetés után is tartani fogják a kapcsolatot.
ŐK NEM HALNAK MEG, ÉN NEM HISZEK EBBEN. A TESTVÉREM 1980-BAN ELHUNYT EGY AUTÓBALESETBEN, DE A MAI NAPIG ÜZEN NEKEM. AZ SEM MINDEGY, HOGYAN ESIK LE EGY ELSŐRE JELENTÉKTELENNEK TŰNŐ KIS PAPÍRCETLI. BIZTOS VAGYOK BENNE, HOGY ILDIKÓ ÜZENNI FOG NEKEM A TÚLVILÁGRÓL, CSAK MÉG MEG KELL TALÁLNIA A MÓDJÁT
– sóhajtott Athina.