Rosszkor rossz helyen: meteorit ölt embert

Sharing is caring!

A tűzgömb robbanása után a meteoritok tíz percen keresztül szinte esőként hullottak az égből, egy ember meghalt, egy másik súlyosan megsérült – ez az 1888-as eset lehet az egyetlen, amikor meteorit ölt embert.

Rendkívül csekély az esélye annak, hogy valakit éppen egy meteorit sújtana halálra, csillagászok szerint az, hogy egy űrből érkező kő vagy vas találná telibe az embert, nagyjából 1:700 000 eséllyel következhet be egy egész emberöltő alatt. Mások ennél is ritkábbnak vélik egy ilyen katasztrófa bekövetkeztét, és 1:1 600 000 esélyt adnának rá.

Valójában mindkét szám csak hasra ütés: bár évente ezernyi meteorit éri el a Föld felszínét, bizonyított tragédiáról nincs tudomásunk – legalábbis eddig így volt. Egy nemzetközi kutatócsoport azonban a csillagászati és levéltári adatokat összevetve rábukkant egy esetre, amely viszonylag jól dokumentált, s vélhetően egyik résztvevőnek sem állt érdekében, hogy szándékosan meghamisítsa a tényeket.

Esőként záporoztak

Az esemény az Oszmán Birodalom felségterületén, pontosabban a mai Irak északkeleti, zömmel kurdok lakta vidékén, Szulejmánijjában következett be, 132 évvel ezelőtt, 1888. augusztus 22-én. Néhány napra rá jutott a hatóságok tudomására, hogy egy meteorit agyonütött valakit, és megbénított egy másik személyt. A szóban forgó személyek neve nem maradt fenn, az eset körülményeit azonban elég alaposan dokumentálták az egymással levelező hivatalnokok.

Az iratok nemrég kerültek elő a török állami levéltár főigazgatóságának archívumából, és többek között azért kerülhették el eddig a kutatók figyelmét, mert digitalizálásuk csak mostanában kezdődött el, illetve olyan oszmán-török nyelvjárásban íródtak – arab és perzsa betűkkel –, amelyet igencsak nehéz lefordítani. Két török kutató, Ozan Unsalan, az Égei Egyetem és Altay Bayatli, a Trák Egyetem tudósa, valamint egy amerikai meteorit-szakértő, Peter Jenniskens, a NASA és a SETI Intézet szakértője három, az esetet értelmező levelet talált és értelmezett, eredményeiket a Meteoritics and Planetary Science szaklapban publikált tanulmányukban tették közzé.

A helyi hatóságok által a központi kormányzatnak írott levél szerint „erős, éles fény és füst haladt a falu felé”, majd a meteoritok szinte esőként, tíz percen keresztül hullottak az égből, ami nem maradt hatástalan:

egy ember meghalt, egy másik pedig súlyosan megsérült, miközben a termésben is nagy kár keletkezett a tűzgömb robbanása miatt.

A levelek azonban nem hagyatkoznak kizárólag szóbeszédre és szemtanúkra: azt állítják, hogy a közeli dombon a meteoritok darabkáit is megtalálták, sőt azt sejtetik, hogy egy mintát elküldtek egyenesen a szultáni udvarba.

Maguk a kutatók is meglepődtek felfedezésükön: „Ez az első olyan autentikus tudósítás az emberiség történelméből, amely egyértelműen állítja, hogy meteorbecsapódás okozta egy ember halálát. Mivel hivatalos kormányzati forrásokból származó, a helyi hatóságok által írott dokumentumokról beszélünk… nem kételkedünk a valódiságukban.”

Fizikai bizonyítékot keresnek

Mivel a levelekhez állítólag mellékelt mintára mindeddig nem sikerült rátalálni a múzeumok gyűjteményében, a kutatók nem bocsátkoztak spekulációba, hogy tényleg meteoritot találtak-e a kortársak a helyszínen, azonban a levéltári iratok folyamatban lévő digitalizációja során még előkerülhetnek újabb adalékok, és az sem kizárt, hogy maga a meteoritdarab is felbukkan.

A koronavírus-világjárvány utazási korlátozásai nem tették lehetővé, hogy a feltételezett helyszínen végezzenek behatóbb kutatásokat, a tervbe vett expedíciót egyelőre el kellett halasztani. A levelekben emlegetett falvak ugyan már nem léteznek, vagy másként nevezik azokat, földrajzi leírások és régi térképek alapján – ezt tanulmányukban szintén közzétették a kutatók – viszonylag pontosan meg lehet határozni, hogy merre történhetett a becsapódás.

A levelekben ugyanis szó esik arról, hogy egy kisebb, piramis formájú hegy is létezett a térségben, s ezt az 1900-as évek elején készített rajzok is alátámasztják.

Abban bízunk, hogy megleljük a becsapódás pontos helyét, a kéziratok körülírásai alapján tudjuk is, hol történt, de helyszíni megerősítésre van szükség

– mondta Unsalan, az Égei Egyetem fizikusa. Ha tényleg sikerülne fizikai bizonyítékot is felmutatni, ez valóban az első tárgyi bizonyítékkal alátámasztott meteorit-haláleset lenne a történelemben.

Hangrobbanás és kővel küldött levél

A tanulmányban közzétették a levelek fordítását is, amelyben a Trák Egyetem történésze, Bayatli működött közre. Az első levél a Gergely-naptár szerint 1888. szeptember 13-án, csütörtökön kelt, és leírja, hogy a becsapódást hangrobbanás kísérte, az esemény este 20 óra 30 perckor történt, és a meteoritok a piramis alakú hegyre hullottak az égből, nyugati irányban Sercinartól, amelynek jelenlegi pontos koordinátái a rendelkezésünkre állnak.

A fény és a füst a ma már nem létező Dilaver falu felé haladt, és hasonló történések zajlottak le Horilmar falu környékén. Tíz percig hullt a meteorit-eső az ismertetett tragikus következményekkel, ám Dilaver lakói „köszönetet mondtak Istennek”, hogy a totálisan letarolt terméseken és megművelt földeken kívül náluk nem esett senkinek baja. Musztafa Faik, Moszul kormányzója ezután a beszámolóval együtt mintát küldött az udvarba, II. Abdul-Hamid szultánnak (1876–1909).

II. Abdul-Hamid Isztambul utcáin  1908-ban. Fotó: DEA /Biblioteca Ambrosiana /Getty Images

Az eset rövid leírásával kezdődő második levél számot ad arról, hogy a nagyvezír a ma belügyminiszternek nevezett pozíciót betöltő Ahmed Munir pasa megkeresését 1888. október 8-án továbbította a szultánnak azzal a céllal, hogy informálja őt, és útmutatást kérjen a cselekvés módjáról. A szultán válasza nem ismeretes, ám könnyen lehet, hogy a még feldolgozatlan archívumban nyomára bukkannak. A harmadik levél az előzőek összefoglalásával indít 1888. október 9-én, és leírja, hogy Ahmed Munir pasa „egy kődarabbal” küldte el levelét a nagyvezírnek.

Különleges kutatás

A tanulmányban publikált 1915-ös katonai térképen szemmel látható, merre történt a szokatlan esemény. A mai rekonstrukció alapján a tűzgömböt vagy (hangrobbanást keltő) bolidát a Gülambar város fölötti égen figyelték meg, amit jelentettek is a helyi hatóságok, majd az innen légvonalban 67 kilométerre lévő Sercinar városon túl, Cisane falu melletti dombnál hullottak le a szétrobbanó meteor darabjai, megölve, illetve megsebesítve két embert. A tűzgömb délkeletről északnyugatnak haladva robbant szét, meteorit-esőt bocsátva Cisane körzetére.

A kutatók más hasonló események dokumentációjából arra következtetnek, hogy a mintákat általában a mai isztambuli Régészeti Múzeum gyűjteményébe küldték, így nem elképzelhetetlen, hogy az 1888-as esetből származó kődarab is eljutott ide. Történészek, levéltárosok, nyelvészek és fordítók további együttműködésével erről és eddig még nem ismert meteorit-eseményekről is többet tudhatunk meg a jövőben.

A kutatás különlegessége elsősorban abban rejlik, hogy történelmileg hiteles forrásra, magas rangú állami hivatalnokok közötti levelezésre támaszkodik.

Veszélyes kövek az űrből

Ugyanakkor számos egyéb meteorit-balesetről van nem ellenőrizhető információnk. 1511. szeptember 11-én állítólag egy Lombardiában élő szerzetes és néhány állat esett áldozatul egy 45 kilogramm súlyú űrkőnek. Kínai feljegyzések szerint 616. január 14-én tíz ember halt meg, amikor egy hatalmas hullócsillag lázadók táborára esett. Időben hozzánk jóval közelebb is előfordultak szélsőséges jelenségek, így például az 1908-as tunguszkai eseménynél Szibériában robbant fel a légkörben egy tűzgömb, szemtanúk szerint ekkor 3 ember halt meg.

2013-ban az oroszországi Cseljabinszk fölött egy szuperbolida (nagy fényességű bolida) robbant fel, és mintegy 1500 ember szorult orvosi kezelésre közvetett sérülések, így a hangrobbanás miatt széttört üvegek szilánkjai miatt. 2016-ban az indiai újságok is beszámoltak róla, hogy egy buszsofőrt az utcán sétálva meteorit ütött agyon, a NASA szakértői azonban inkább földi eredetű robbanást feltételeznek a háttérben.

Mindeddig a legközelebbi, több forrásból megerősített és akár halálos kimenetelű balesetté is válható eset azonban 1954. november 30-án történt, amikor egy Anne Hodges nevű nőt alabamai otthonának kanapéján pihenve talált el egy, a mennyezetet áttörő meteorit. A 4,5 milliárd éves kőzet először a rádiókészülékre esett, ott gellert kapott, és rázuhant a nő oldalára, aki a csípőjén és lábán komoly zúzódást szenvedett. Mondhatjuk, hogy szerencsésen megúszta a balesetet – ellentétben azzal a két szerencsétlennel, akiknek 1888-ban esélyük sem volt kitérni a kőzápor elől.

Kiemelt kép: Bob Riha Jr. /Getty Images

via 24.hu

Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük