Síklaki István: A magányosoknak lesz most még nehezebb a karácsony

Sharing is caring!

A szociálpszichológus szerint az összetartó családok könnyebben átvészelhetik a korlátozásokat ünnep idején is. Interjú.

Enyhíteni semmiképp sem kellene az ünnepekre, mert annak az lenne az üzenete, hogy nem is olyan vészes a helyzet, most már nyugodtan elengedhetjük magunkat – így látja Síklaki István szociálpszichológus, az ELTE tanszékvezető docense.

Arról is kérdeztük, hogyan éreztessük egyedül élő, idős családtagjainkkal: saját érdekükben nem látogatjuk meg idén őket, de ettől még fontosak számunkra.

– A koronavírus-járvány első, tavaszi hulláma is megviselte mentálisan az embereket, de többektől azt hallom, hogy ez a mostani, második hullám még nehezebb. Mi lehet az oka?

– Érződik egyfajta erős lelki kifáradás. A Covid-19 kirobbanása év elején váratlanul történt, sokszerű hatása volt, és az emberek hittek abban, hogy a korlátozások betartásával le fogják küzdeni az egészet. Majd csak túl leszünk rajta. És ez így is lett, a karanténfrász lecsengett, ám a következményei itt maradtak velünk.

A válások számának hirtelen megnövekedése is jelzi: a kényszerű összezártság nagy feszültségekkel járt, sokaknak ráment a kapcsolatuk. Voltak, akik a munkájukat, az egzisztenciális biztonságukat is elveszítették. Esetleg azóta sem találtak állást. És ezeknek a terheit máig cipelik. Most pedig kiderült, hogy a járványon sem vagyunk túl, sőt, az egész újrakezdődött.

Ezt a minden kezdődik elölről” érzését a legnehezebb elviselni. Ráadásul a járvány jóval súlyosabban tért vissza, sokkal több a halott. Nehéz ebben a légkörben lelki energiával feltöltődni.”

Illusztráció: Pixabay

A kormány is felelős mindezért? Nem készítették fel a lakosságot arra, hogy jöhet a második hullám, ami az elsőnél is rosszabb lehet. Holott a szakértők erre többször figyelmeztettek.

– Rövidtávú politikai érdekekből a kormány úgy gondolta, oldani kell a tavaszi feszültségeket. A nyarat végiglazsálták, s úgy voltak vele, ha jön is a második hullám, majd csak lesz valahogy. Meg hátha megússzuk. Én a kormányzati mulasztást inkább abban látom, hogy az egészségügyi dolgozókat, a nővéreket egyáltalán nem készítették fel az újabb, még nagyobb megterhelésre. A szociális szférát is elhanyagolták, pedig sokan munka és jövedelem nélkül maradtak.

Ugyanakkor a közhangulat oldása vagy az emberi kapcsolatok javítása nem a politika feladata. A társadalmi szervezetek ezért többet tehetnek, és akiket én ismerek, tényleg erőn felül dolgoznak is. Más kérdés, hogy a civil szervezetek lehetőségei és mozgásterük is jelentősen beszűkült az elmúlt tíz évben.

De visszatérve a jelenhez: van egy másik oka is annak, hogy az újabb korlátozásokat és a fenyegetettséget nehezebben viseljük. A téli, sötét hideg sokak számára eleve depresszívebb időszak.

– A járvány megterheli a téli ünnepeinket is. Holott a karácsony normál időszakban sem mindenkinek a családi boldogságot jelenti.

– A karácsonnyal kapcsolatban erős társadalmi elvárások vannak. Ez a szeretet ünnepe, ilyenkor találkozni akarunk egymással, ajándékokat adunk. Csakhogy, akinek nincsenek családi kapcsolatai, vagy a baráti körökből is kiszorult, az nagyon megszenvedi ezeket a napokat. Ahogyan azok is, akik anyagi okokból, vagy az egészségi állapotuk miatt nem tudnak méltó módon ünnepelni.

Számukra a karácsony nyomasztó teherré válik, úgy érzik, nem tudnak a társadalmi elvárásoknak megfelelni: nem teljes értékű emberek.

Az ünnepi rítusokkal önmagunk előtt is vizsgáznunk kell: jól sikerült a karácsonyom? Jó volt-e a kaja, szép a fa, örültek az ajándékoknak? Vajon megfeleltem a szülői, házastársi vagy akár a házigazda szerepnek? Így az egész karácsonyozást eluralhatja a görcsös teljesítménykényszer.

– Ha ön lenne a miniszterelnök mentálhigiénés tanácsadója, mit javasolna neki: szigorítson vagy enyhítsen a korlátozásokon az ünnepek idejére?

– Enyhíteni semmiképp sem kellene, mert annak az lenne az üzenete, hogy nem is olyan vészes a helyzet, most már nyugodtan elengedhetjük magunkat. Az enyhítés szerintem felelőtlen lépés lenne. Ugyanakkor a további szigorításokat sem tartanám jónak, ugyanis a merev kényszerintézkedések többnyire az ellenkező hatást váltják ki. Leveszik a felelősséget az emberekről, és a kibúvók, kiskapuk keresésére sarkallja őket.

A magyar társadalom eleve erre van szocializálva. Például a skandináv országokban inkább lehet építeni a polgári felelősségvállalásra, nálunk ennek kevésbé van meg a kultúrája. Ennek ellenére azt hiszem, a kormány többet érhetne el hiteles meggyőzéssel, az emberek érzelmeire ható kommunikációval. Az egymás iránti felelősségünket érdemes hangsúlyozni, ahogyan ezt például Angela Merkel is tette, amikor a németeknek azt üzente: ha túl sok találkozót szerveznek, lehet, hogy ez lesz az utolsó karácsonyuk a nagyszülőkkel. Ha felhívjuk a figyelmet arra, hogy vigyázzunk egymásra az ünnepek alatt is, annak én jóval nagyobb jelentőséget tulajdonitok, mint a hatósági kényszernek.

– Csakhogy sokaknak ez nehéz döntési helyzet: egyfelől szeretnénk meglátogatni a szeretteinket, együtt tölteni a karácsonyt, másfelől ezzel épp azokat veszélyeztetjük, akiket szeretünk. Mi a jó megoldás?

– Ez egy dilemma, amit meg kell oldani. Én egyszerűen azt tanácsolnám az embereknek, hogy legyenek észnél!

Hallgassanak a racionális érvekre: ha nem tudjuk meglátogatni az idősebb hozzátartozóinkat, meg kell értetni velük, hogy ez most az ő érdekükben történik. Nincs ebben semmiféle ártó gesztus.

Mérlegeljen mindenki komolyan, de nem kell ezt az egészet tragédiaként felfogni. Lehet, hogy az idei karácsony kicsivel rosszabb és nehezebb lesz, de azért ez nem végzetes, nem arról van szó, hogy ez mindig így marad. A járvány is véget ér egyszer. Az ünnepek alatt érdemes gyakrabban felhívni egymást, vagy interneten összekapcsolódni. Jövőre majd bepótoljuk az elmaradt találkozásokat!

– És mi a helyzet Covid idején a magányosokkal?

– A karácsony azoknak lesz idén még nehezebb, akik szociális háló nélkül maradtak, és most talán annyi törődést és figyelmet sem kapnak, mint máskor. Főleg a kistelepüléseken magukra maradt időseket és betegeket érinti ez.

Tudjuk, hogy a depressziónak az öngyilkossági késztetések fokozódásától a testi betegségekig súlyos következményei lehetnek. Ezért elsősorban ezekre az emberekre kellene az ünnepek alatt leginkább vigyázni, és ebben az egyházaktól a figyelmes szomszédokig mindenki segíthet.

Egy-egy emberi gesztussal is elviselhetőbbé tehetjük számukra ezt a nehéz időszakot.

Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük