A navigációs hibák, a rossz látási viszonyok, valamint a nem mindig megbízható tengerészpletykák gyakran megtréfálták a hajósokat és a térképészeket.

Azért a kartográfusoknak sem kell ám mindent elhinni! Hogy mást ne mondjunk, például a csaknem ötszáz éve használt úgynevezett Mercator-vetület miatt a standard térképeken számos ország – különösen Giga-KanadaMega-Grönland és Tera-Oroszország – sokkal (mármint sokkal-sokkal) nagyobbnak néz ki, mint a valóságban, ugyanakkor a tényleg beláthatatlan méretű Afrika (ami nem egy ország, igen) már jóval kevésbé tűnik jelentősnek. Mindezt meg be is tudjuk mutatni egy igen látványos gif segítségével:GIF(valamint még ezt az igen szórakoztató oldalt ajánlanánk, ha valaki esetleg nem ismerné)

Illetve néha mégis megesik, hogy a térképészek nem létező utcákat, városokat és egyebeket tüntetnek fel a térképeken, ám ezt nem azért csinálják, hogy direkt megtévesszék a gyanútlan turistákat, hanem azért, hogy minél hatékonyabban szűrjék ki az esetleges szerzőijog-sértéseket. A szakmában ezeket a cseles kartográfiai koholmányokat csapda- vagy fantomutcáknak, illetve –városoknak nevezik, de használatos még a sokkal szebben csengő papírváros kifejezés is (legalábbis angolul).

Az úgynevezett fantomszigetek, vagyis bizonyos térképeken szereplő, ám a valóságban nem létező földdarabok azonban többnyire nem trükközés, hanem tévedés eredményei, és jellemzően nem is a történelmi közelmúltban, hanem inkább a földrajzi felfedezések korában sokasodtak meg, amikor a hajósokat navigációs hibák, rossz látási viszonyok, illetve másod-harmadkézből származó, nem mindig megbízható tengerészpletykák és -legendák vezették félre. Számos kamusziget akár évszázadokon át is fel volt tüntetve különböző térképeken, míg valaki észre nem vette, hogy ott igazából nincs is semmi a végtelen óceánon kívül; sőt, egy csendes-óceáni fantomsziget, a Sandy Island még a Google Maps  műholdas térképére is rákerült néhány éve. (Illetve fantomszigetnek tekinthetők még akár a mitikus szigetek is, az emberiség fantáziáját Platon óta izgató Atlantisz, a démonok lakta Satanazes, a titokzatos északi föld, Thule, és a többi, de ezekkel most nem foglalkozunk)Atlantisz szigete egy 17. századi térképen (forrás: Wikipedia)

Atlantisz szigete egy 17. századi térképen (forrás: Wikipedia)

Lássunk néhány tipikus vagy éppen rendhagyó példát!

Buss-sziget

A Buss, esetleg Bus vagy más helyesírással Busse-szigetet Martin Frobisher, angol tengerész fedezte fel (vagyis nem fedezte fel) 1578 szeptemberében, miközben – számos kortársához hasonlóan – hasztalan kutatta az  északnyugati átjárót. A térképeken valahol Írország és az ugyancsak nem létező Frisland közé helyezett földdarab (ami talán Grönland egyik csücske lehetett), nyilvánvaló hiányosságai ellenére is szép karriert futott be, és még pár évszázadon át ott virított a térképeken; habár az igaz, hogy miután a hajóforgalom növekedésének köszönhetően egyre feltűnőbbé vált, hogy nem létezik, már jóval kisebb méretűnek ábrázolták, majd 1745-ben egyszerűen átkeresztelték, és innentől kezdve Buss elsüllyedt szigete néven futott. Egészen 1818-ig, amíg Sir John Ross kapitány némi vizsgálódást követően éleslátóan meg nem állapította, hogy itt bizony az égadta világon semmiféle sziget nem süllyedt el.

Saxemberg-sziget

Ezt az isten háta mögötti, Dél-Afrika és Dél-Amerika között fekvő furcsa kis fantomszigetet a holland John Lindestz Lindeman pillantotta meg 1670-ben, majd egészen a 19. század elejéig több megbízható hajóskapitány is észlelte (a True Briton kapitánya például állítólag hat órán keresztül tekintette meg 1816-ban), sőt még illusztrációk is készültek a sziget különös élővilágáról, noha arról egyébként nem tudunk, hogy bárki kikötött volna itt. A sziget létezését azért nem mindenki vette készpénznek, így néha rajta volt a térképeken, máskor hosszabb időre elfelejtették, akárcsak Lindsay Lohant. Valószínűleg egyébként a tényleg létező Tristan da Cunha (amiről már mi is írtunk) zavarhatta össze a derék tengerészeket.Egy kétségkívül létező, habár igen kopár sziget (fotó: Wikipedia)

Egy kétségkívül létező, habár igen kopár sziget (fotó: Wikipedia)

Kantia

Ez az egyik kedvencünk! Ráadásul egy viszonylag frissebb történetről, vagyis inkább anekdotáról van szó. A szigetbe először (és utoljára) egy Johann Otto Polter nevű lipcsei kereskedő futott bele a Karib-tengeren 1884-ben, és a klasszikus német filozófia legnagyobb alakja, Immanuel Kant után Kantiának keresztelte el. Aztán 1909-ig összesen még négy sikeretlen expedíciót vezetett a térségbe, hogy újra megtalálja a nemlétező paradicsomi szigetet, és a gálánsan felajánlja a német császárnak. Werner Herzog alighanem fantasztikus filmet tudott volna készíteni ebből az alapanyagból (illetve hát még készíthet, hisz él, és remek formában van, legutóbb például a gördeszkázásról osztotta meg a gondolatait egy Youtube-videóban).

Bermeja-sziget

Aztán vannak olyan fantomszigetek is, amelyek egykor talán tényleg léteztek. Ilyen például a Mexikói-öbölben, a Yucatán-félsziget északi partjától kb. 100 km-re (nem) található Bermeja-sziget: erről először 1539-ben tettek említést a Yucatán és a szomszédos szigetek című földrajzi munkában, egy évvel később pedig egy Alonso de Chaves nevű felfedező rögzítette a pontos koordinátáit, sőt, még leírást is adott az aprócska szigetről, amely állítása szerint világos-vöröses színű. Innentől kezdve egészen a huszadik századig rendszeresen szerepelt mexikói-öbölről készített térképeken, noha időközben rejtélyes módon elnyelte a föld.

Az ex-sziget iránt a 21. század elején támadt fel újra az érdeklődés a mexikói kormány részéről, mivel ha sikerült volna megtalálni, az jelentősen javítja az ország pozícióit az öbölben, azaz Mexikónak több kőolaj és egyéb tenger alatti ásványi kincs jut (spoiler: nem sikerült). Hogy Bermejával pontosan mi történ (és pláne mikor), azt ma is homály fedi: talán az emelkedő tengerszint, talán a tektonikus mozgások tüntették el, illetve van egy olyan vad (összeesküvés-)elmélet is, amely szerint maga CIA áll a háttérben. Meg persze az is lehet, hogy Bermeja igazából soha nem is létezett.Valamivel barátságosabb szigetecske (fotó: Wikipedia)

Valamivel barátságosabb szigetecske (fotó: Wikipedia)

Crocker Land

Az amerikai Robert Peary a századforduló időszakának egyik ellentmondásos megítélésű felfedezője volt: egyszerre fáradhatatlan világvándor és nagystílű, gátlástalan szélhámos. Miután visszatért 1906-os expedíciójáról, melynek során állítólag meghódította az Északi-sarkot (ez valószínűleg amúgy nem történt meg), feljegyezte, hogy miközben poétikusan távolra tekintett az Ellesmere-sziget északnyugati magaslatairól, észrevett egy hatalmas, mindeddig ismeretlen földdarabot, amelyet egyik legfőbb szponzora, a San Franciscói bankár George Crocker tiszteletére Crocker Landnek nevezett el. Természetesen ilyen sziget a valóságban nem volt: Peary csak azért találta ki, hogy még több pénzt csikarjon ki pártfogójától. Az ügy akkor vett kínos fordulatot, amikor 1909-ben egy másik felfedező, bizonyos Frederick Cook is megérkezett az Északi-sarkról (ahová persze, Pearyhez hasonlón, ő sem jutott el, csak valahol a közelében járhatott), és azt állította, hogy nem látott Crocker Landhez hasonló szigetet, noha ugyanarra vezette ő is az expedícióját, amerre Peary.

A vita eldöntésére aztán egy új szuperexpedíció szerveződött, amelynek tagjai között akadt geológus, mérnök, zoológus és orvos is, szóval csupa nagy tudású úriemberből állt. 1913-ban vágtak neki, hogy megtalálják Crocker Landet, ám az út egészen katasztrofálisan sikerült: bár láttak valami szigetszerűséget, arról pár nap után kiderült, hogy csupán délibáb, aztán Fitzhugh Green (a mérnök) egy heves vitát követően agyonlőtte a csapat inuit kísérőjét Piugaattoqot, végül pedig az expedíció néhány tagját úgy kellett kimenteni Észak-Grönlandról 1917-ben.

via

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük