Szívből utálod minden évben? Így szedd le könnyebben a karácsonyfát!

Szívből utálod minden évben? Így szedd le könnyebben a karácsonyfát!

Sharing is caring!

Na jó. Egy biztos: a karácsonyfa nem maradhat jövő karácsonyig a lakásban. Pedig milyen egyszerű lenne, igaz? Ha jövőre úgyis fel kell díszíteni, minek leszedni, és majd kezdeni elölről? Nos, van, aki így gondolkodik. Ismertem egy erkélyt dél-Budán, ott mindig állt egy feldíszített fenyőfa. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy valószínűleg elhalálozott a tulaj valamelyik karácsonykor, és azóta senki nem nyitotta rá az ajtót… Persze lehet, hogy csak lusta volt.

Mi azért nem akarunk egyik sorsra sem jutni, úgyhogy javaslom, kezdjünk el gondolkodni az idén is elkerülhetetlenen: le kell szedni a fát. Tudom-tudom, olyan ez, mint a mosogatás egy nagyszerű lakoma után: igazából senki nem gondol rá (és nem is akar) addig a pontig, amíg le nem nyelte az utolsó falatot. Pedig minden egyes főzéskor tudjuk, hogy be fog következni. Nos, ilyen az ünnepi készülődés is. Nincs fenyődíszítés a leszedés nélkül; még jó, hogy mire sor kerül az örömteli előbbire, a nyűgnek számító utóbbit már elfelejtettük.

Még egy szabály: ha szülők (főként anyák) vagyunk, akkor senki, de senki nem fog nekünk segíteni ebben. Ha igen, akkor is nyögvenyelősen. Bezzeg mikor díszíteni kellett! Ugye?

De tudjátok mit? Jobban is jártok, ha az aprónépet elkülditek otthonról erre az (optimista becslés) órácskára, és magatok álltok neki. Faleszedés ügyben különösen fontos a jó logisztika, az pedig ugyebár jobban megy egyedül.

1. Girlandok

Alapszabály: a leszedés mindig fordított sorrendben történik, mint a díszítés. Ennek értelmében mindig azokkal a dolgokkal kezdünk, amik hosszúk és tekergősek, de nem világítanak. Vagyis jöhetnek a csillogós szalagok, boák, angyalhajak. Egyesével tekerjük fel őket hosszúkás formába, fogjuk össze őket egy-egy befőttesgumival, és feküdjenek be szépen egy laposabb dobozba.

2. Gömbdíszek és csúcsdísz

Jöhetnek a legérzékenyebb összetevők: a törékeny gömbök. Minden pakolás megkeserítői. Gondos nagymamák és mindenféle női felmenők egyesével csomagolták őket selyem- avagy újságpapírba. Ha sok időnk van, ez a leggondosabb megoldás. Tudom, nincs. Akkor gondolkozzunk bármiféle rekeszes megoldásban. Szuper, ha megvan az eredeti csomagolás, az biztosan törésvédő lesz. Ha nincs, gyűjtsük a tojástartókat (oké, erről későn szólok), vagy a műanyag poharakat, amik egy nagyobb dobozba téve rekeszeket képeznek. Méretkülönbség mutatkozik? Akkor rossz hírünk van, marad a csomagolás – egyesével. Esetleg a vattás bélelés – az eggyel könnyebb.

3.      Egyéb díszek

A jó hír: ezek egy része általában nem törékeny. Például műanyag vagy (jobb esetben) fa. Elrakásuk immár történhet mindenki módszerével: igen, az egyszerű besöprés egy kellő méretű fedeles dobozba. A fedél minden pakolás elsődleges fontosságú eleme – ezt majd az egymás tetejére polcolásnál fogjuk megérteni.

4.      Égősor

Már a puszta említésétől sokak idegszálai az égnek meredeznek, joggal. Az egyik legutálatosabb dolog, amit valaha kitaláltak. Már ha mozgatni kell. Mert csak úgy, a fán persze csodálatos, az ünnep életre keltője, vagyis eszünkbe se jut, hogy elhagyjuk. De feltekerni-letekerni szívből utáljuk, hiszen beakad, gabalyodik, csomózódik: minden rosszat megcsinál velünk, ami megnehezít egy kompakt kis pakolást. Ráérősek és precízek szeretik mindenből az eredeti csomagolást. Én mondjuk nem annyira, mert azt tapasztalom, hogy bár a végeredmény tetszetősebb, visszacsomagolni az eredetibe általában nehezebb, mint valami saját módszert kitalálni, merthogy a gyártók mindig túlbonyolítják a dolgot, és/vagy túl passzentosra készítik a göngyöleget. Követhetjük viszont a módszerüket: a komisz kis égősorokat például feltekerhetjük a szélén bevagdosott kartonlapra. Egyébként az igazán nagy találmány az a fajta lámpa, amit nem körbe-körbe kell felhelyezni, hanem a csúcsból lefelé indulva, esernyő-szerűen. Leleményesek egyébként a hagyományos égőt is hosszában teszik fel.

5.      Szaloncukor

Illetve üres szaloncukorpapírok. A legtöbbünknél ez az utolsó mozzanat, kivéve azokat, akiknél be sem következik, mert a papírt fennhagyják a kidobott fán. Nem helyes. Ha van még cukor is (nem túl esélyes), azt tegyük tálba, a többit muszáj lesz egyesével ledrótozni, lecérnázni. Ez van. Nincs rá könnyítés, cserébe mehet a kukába, elcsomagoláson még csak gondolkozni sem kell.

6.      Szabadulj meg a fától!

Szomorú pillanat, akár a pincébe kerül, akár a kijelölt gyűjtőhelyre. Tudom, láttatok már embert, aki elássa, és akinél meg is marad. Csak egy tipp: ha a lépcsőházon át hurcoljátok, burkoljátok be egy szétvágott nejlonba, illetve tekerjétek körbe spárgával, akkor kevesebbet kell söpörni utána. Igen, alacsonyabban lakók az erkélyről is ledobhatják, de lesz szomszéd, aki meg ezt nem fogja szeretni.
Nem mintha ne lenne újrahasznosítható… rendíthetetlen ezermester-hobbisták figyelmébe!

7.      Készen vagyunk.

8.      Csak hisszük!

Hiszen a lakást is érdemes ekkor „dekortalanítani”. Harangoznak tehát az adventi koszorúnak, az ajtódísznek, az angyalkás gyertyáknak, az ablak-ragacsoknak és kerámia rénszarvasoknak is. Egy részük szemét, másik részük ismét kisebb-nagyobb, zárható dobozokat igényel. Viszlát, jövőre!

Persze mindig van egyszerűbb…

Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük