Zenészből ipari alpinista, színészből villanyszerelő lett – B tervek a járvány alatt

Sharing is caring!

A padlóra került kulturális élet egyre több szereplője kezd bele valami teljesen újba, felismerve, hogy a jelenlegi helyzetben nem árt több lábon állni. Négyen meséltek motivációikról.

A koronavírus a turizmus mellett a szórakoztatóipart érinti leghátrányosabban: tavasz óta megszámlálhatatlanul sok zenész, színész, előadóművész megélhetése vált bizonytalanná. Ezúttal olyanokat kérdeztünk, akik nem ültek tétlenül a babérjaikon, inkább kitanultak egy új szakmát, amit a rendezvények betiltása idején is gyakorolhatnak.

Megszólalóinkban közös, hogy egyiküknek sem a járvány megjelenése után jutott először eszébe, hogy valami mást is kellene csinálniuk: a gondolat már korábban is a fejükben volt, de a kialakult helyzet plusz apropót adott rá, hogy ha addig nem tették meg, lépjenek.

Ugyanakkor abban is mindannyian biztosak, hogy mindig eredeti foglalkozásuk marad számukra az első – amint visszatér az élet a rendes kerékvágásba, folytatni szeretnék, de már az újjal párhuzamosan.

„Téglaporos ruhában hazafelé tartva sokkal jobban értékeled, milyen volt tiszta jelmezben a fűtött színpadra állni”

„2005-ben a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagjaként kezdtem a pályámat, hat évvel később pedig szabadúszó lettem, onnantól szerte az országban megfordultam” – meséli Krajnik-Balogh Gábor, aki a járvány előtt utoljára a Veres 1 Színház társulatával turnézott több előadással is. Emellett a komáromi Magyar Lovas Színházzal is szerződésben áll, de velük a korlátozások miatt idén egyetlen fellépése sem volt.

Bár alapvetően meg tudott élni a fentiekből, már a vírushelyzet komolyra fordulását megelőzően is gondolkodott azon, hogy nem ártana egy B terv, hiszen a szabadúszás elég rapszodikus tud lenni.

Ez a B terv a villanyszerelés lett, ami már gyerekkora óta foglalkoztatta. Annyira, hogy általános iskolásként is ebbe az irányba szeretett volna továbbmenni, de a szülei nem engedték szakmunkásképzőbe, mert szerintük ahhoz „túl jók voltak a jegyei.”

Az érdeklődése ettől függetlenül megmaradt, az évek során számos dolgot elsajátított önszorgalomból. Idén év elején pedig úgy látta, itt az idő, hogy szerezzen egy hivatalos képesítést is.

„Amikor beiratkoztam, még semmi jele nem volt, hogy teljesen leáll az ország, de végül szerencsésen úgy alakult, hogy pont a tavaszi karantén alatt tudtam elvégezni egy gyorstalpaló képzést” – idézi fel.

Nyáron a lazításoknak köszönhetően újra színpadra léphetett, ezzel párhuzamosan tette le a vizsgáit, jeles eredménnyel. Nagyon sok barátra és kapcsolatra tett szert, így mire ősszel jött az újbóli lezárás, már frissen megszerzett szakmájára is támaszkodhatott. Jelenleg is több megbízása van, így napi szinten dolgozhat.

„Hálát adok a sorsnak, amiért voltam elég bátor belekezdeni ebbe az egészbe, így most nagyon szerencsésnek mondhatom magam. Amiatt is, hogy olyasmit csinálhatok, amit tényleg szeretek, nem kellett például árufeltöltőnek állnom.”

Elmondása szerint színészkollégái közül azóta részben az ő hatására többen is elhatározták, hogy szintén kitanulnak egy szakmát.

Gábor megélhetés szempontjából is hasonló szintet tud hozni, mint korábban, bár azt azért hozzáteszi, hogy mostanság egy fárasztó munkanap után, téglaporos ruhában hazafelé tartva sokkal jobban tudja értékelni, milyen volt tiszta jelmezben a fűtött színpadra állni. De mint mondja, ez is ugyanúgy munka, meg kell becsülni.

Az ugyanakkor egy percig sem kérdés számára, hogy bármi történik, a színészet marad az elsődleges prioritása.

„Az idei év mindennél jobban megmutatta, mennyit számíthat, ha az embernek van egy kétkezi szakmája is, de én elsősorban mindig színésznek fogom tartani magam. Ugyanakkor most már a villanyszerelés is része az életemnek: ha majd újra rendesen lehet játszani, akkor is szívesen vállalok megbízásokat, ahogy a próbák és az előadások mellett belefér az időmbe.”

„Jó érzés úgy hazaérni, hogy fizikailag is el vagyok fáradva, nemcsak szellemileg”

„Év elején kezdtem el falat mászni egy haverommal, ő mesélt róla nyár közepén, hogy jelentkezett egy szeptemberben induló képzésre, amivel ipari alpinistaként dolgozhat. Én akkor még nem is tudtam, pontosan mi ez, de utánanéztem és azonnal megtetszett” – meséli Nóvé Soma, a Middlemist Red és a Mordái zenekarok frontembere.

Elmondása szerint régóta szeretett volna valamilyen kétkezi szakmát is a zenélés mellett, a járvány okozta bizonytalanság erre csak még inkább ráerősített. Az is fontos volt számára, hogy ne csak a kreatív energiáit használhassa, hanem idejének egy részében fizikai munkát végezzen.

„Miután újra elkezdtem sportolni, azt éreztem, hogy tök jó érzés úgy hazaérni és ledőlni a kanapéra, hogy fizikailag is el vagyok fáradva, nemcsak szellemileg. Persze a koncertezés valamilyen szinten kiváltja ezt, de nem olyan mértékben, amennyire igényem volt rá.”

Azért is találta jó opciónak az alpinizmust, mert magánvállalkozóként könnyen össze tudja hangolni a fellépéseivel: ha majd újraindulnak a rendszeres koncertek, a naptárától függően dönthet arról, elvállal-e valamit.

Egy hónapja vizsgázott le, de egyelőre még nem kezdett el aktívan dolgozni, ahhoz előbb be kell szereznie az elég borsos árú felszerelést. Ezt legkésőbb januárra tervezi, onnantól várja majd a megkereséseket.

„Az is benne volt, hogy egyáltalán nincs tériszonyom, ami az emberek nagy részére nem igaz. Egy ipari alpinista emiatt elég jól keres: tegyük fel, hogy valaki lemos egy ablakot a földszinten X pénzért, ha azonban ezt 40 méterrel feljebb mászva teszi, ennek a többszörösét is kaphatja”

– teszi hozzá.

Soma egyébként azzal is fel szokta dobni a koncertjeit, hogy időről időre felmászik a színpad oldalán a tartóoszlopokra. Elmondása szerint ez már jóval a képzés elvégzése előtt szokásává vált, de a hátterében kicsit más áll.

„Volt egy periódus, amikor azt éreztem, hogy már annyiszor eljátszottuk ugyanazokat a dalokat anélkül, hogy újabbak születtek volna, hogy szükségem volt valamire, ami miatt várhatom a koncerteket.”

Ami a jövőjét illeti, mindig is a zenélés áll majd az első helyen nála, de mivel a legideálisabb esetben is akadnak gyengébb hónapok, amikor kevesebb a fellépés, reményei szerint hosszabb távon is bele fog férni az idejébe az alpinizmus. Eddig grafikai munkákat is vállalt, amit fokozatosan szeretne leépíteni, emiatt is jól jön, hogy szert tett egy másik lábra.

„Ez egyrészt plusz biztonságot ad anyagilag, másrészt egy teljesen másféle közegben mozoghatok, ami legalább annyira inspirál, mint a zenélés.”

„Már gimnazistaként is szerettem mások lelki szemetesládája lenni”

„Négy éve, a 30. születésnapom környékén kezdtem el azon gondolkodni, mi lehetne az a másik láb, amire a zene mellett támaszkodhatok” – meséli Petruska András, aki az elmúlt tíz évben előbb szólóban, majd duóban koncertezett, 2018 óta pedig saját zenekarával is fellép.

Mint mondja, főként intellektuális kihívást keresett, illetve az is benne volt, hogy bár szereti a turnézást, de mondjuk 10 év múlva – amikor feltehetőleg már családja és gyerekei lesznek – szeretne csak olyan helyeken fellépni, amiket ő választ ki, nem pedig muszájból vállalja el.

Épp a már említett 30. születésnapjára jelent meg a Kapunyitó című lemeze, ennek kapcsán is egyre inkább elkezdte őt foglalkoztatni az önismeret, személyiségfejlesztés, mások segítése és inspirálása.

„Kellett pár év, mire összeállt, milyen szakmában tudnám ezeket kamatoztatni. Zenészként adta volna magát a tanítás, de nem tartom magam jó pedagógusnak. Mégis, amikor néha ebbe a szerepbe kerültem, például egy-egy gyerekeknek szóló zenetábor során, ott nagyon jó volt látni, hogy képes vagyok motiválni másokat. Tehát ezen a nyomvonalon indultam el”

– idézi fel.

A coaching azért ragadta meg a figyelmét, mert elmondása szerint nagyon jól ötvözhető azzal a kreatív eszköztárral és gondolkodással, amit már a zenei pályája során tökéletesített.

„Az is mellette szólt, hogy mindig is nagyon érdeklődőnek tartottam magam, már gimnazistaként is szerettem – csúnya szóval élve – mások lelki szemetesládája lenni, mert kíváncsi voltam a személyes történeteikre.”

Az elmúlt két évben elvégezte egy szervezetfejlesztő cég tanfolyamát sok-sok gyakorlattal és elméleti háttérrel. Mire befejezte, már javában tartott a zeneipart teljesen lenullázó járvány, így bár az eredeti döntésében nem volt szerepe, végül emiatt is szerencsésen jött ki a dolog.

Igaz, egyelőre inkább érzelmi, mint anyagi biztonságot ad neki: mivel a jelenlegi helyzet leginkább az előadóművészetet sújtja, megnyugtató számára, hogy abban az esetben, ha esetleg még évekig elhúzódna a válság, lehet ez a B terve.

Ideális esetben viszont nem a zene helyett, hanem mellette szeretné csinálni. Úgy tervezi, hogy heti néhány hétköznapot szánna rá, így továbbra is lenne ideje koncertezésre és dalszerzésre egyaránt.

„Egyelőre az út elején vagyok, kaptam már megkereséseket, de jövőre tervezem igazán beindítani. Szerencsére az elmúlt évek sikereinek köszönhetően volt annyi megtakarításom, hogy eddig megúsztam komolyabb anyagi gondok nélkül. Persze a jövőn mindig lehet szorongani, de próbálom a jó oldalát nézni: nagyon jót tett nekem szellemileg az idei év, végre kiszakadhattam kicsit a mókuskerékből, amiben évek óta pörögtem.”

„Egyre jobban elkezdtem kiégni, muszáj volt váltanom”

„Három évig voltam egy könnyűzenei klub social média menedzsere, a végére nagyon kiégtem a kemény, rendszerint inkább 10, mint 8 órás munkanapoktól. A hosszú távú célom már a járvány előtt az volt, hogy félig zenész legyek, félig pedig szabadúszó, és végül augusztusban döntöttem el, hogy felmondok” – meséli Balázs Konrád, a twentees zenekar frontembere.

Bár a klub a tavaszi hónapokban zárva volt, a kommunikációs csapat ezalatt talán még többet is dolgozott, mint korábban. Így nála nem arról volt szó, hogy a megélhetését féltve kezdett el B terven gondolkodni, sokkal inkább a kiégés kezdődő jelei miatt lépett.

Felmondása után elkezdte építeni az ügyfélkörét, emellett elhatározta, hogy amíg ez nem ér el egy bizonyos szintet, otthon ülés helyett ételfutárkodással tölti az idejét. 

„Az eredeti tervem az volt, hogy ha már elég ügyfelem lesz, abbahagyom, de közben meglepően elkezdtem élvezni. Ezért most már úgy vagyok vele, hogy heti 1-2 napon utána is folytatom majd.“

Ami pedig zenész énjét illeti: mivel neki és a zenekar többi tagjának is volt polgári foglalkozása, szerencséjükre nem érintette olyan érzékenyen őket, hogy nem koncertezhetnek.

„Persze szomorúak voltunk, mert szerettük volna a hamarosan megjelenő kislemezünkkel körbeturnézni az országot, de alapvetően nem mi vagyunk azok a zenészek, akiknek panaszkodniuk kell. Ezt meghagynám azoknak, akiknek tényleg veszélybe került a megélhetésük” – fogalmaz.

Bár Konrád esetében nem a járvány volt a váltás közvetlen oka, a körülmények elmondása szerint mindenképp hozzájárultak a döntéséhez. Ugyan megfordult a fejében, hogy talán nem ez a legjobb időszak ott hagyni egy biztos állást, de végül belevágott, és elmondása szerint eddig egyáltalán nem bánta meg.

„Már korábban is volt néhány saját ügyfelem, ők beajánlottak másoknak, így nem is nagyon kellett hirdetnem magam, enélkül is jöttek a megkeresések. Eddig bejött a dolog, bízom benne, hogy így is marad.“

Hosszú távon ugyanezt az egyensúlyt tartaná meg, hozzátéve, hogy egyértelműen a zene a legfontosabb az életében: amint lehet, újra szeretne koncertezni és népszerűsíteni a dalaikat, „ahogy a csövön kifér.”

Ugyanakkor polgári foglalkozást is mindig akar mellette, mivel ezt tartja garanciának arra, hogy kompromisszummentesek és önazonosak tudjanak maradni.

via

Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük